Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bevezetés: a Vízköpők mítoszába

 

 

A vízköpők, olyan építészeti, díszítő elemek, melyek a gótika időszakában élték világkorukat. Körülbelül a XII. században jelentek meg az első kőfaragványok, és a XIV. századra mindennapossá váltak a katedrálisokon. A vízköpők népszerűsége, mára már halványult, viszont, mind a mai napig maradtak, olyan művészek, akik még készítenek, ezen misztikus lényeket ábrázoló szobrokat.

 

Szobor a valóságban:Kép

A mi nyelvünkben használatos vízköpő, egy francia szóval egyenért ékű; ez a „Gargoyle” (ejtsd ’gárgoj’), mely nyersfordításban, annyit tesz, hogy „torok”. Ami nem meglepő, figyelembe véve az építészeti funkcióját, miszerint; ezek a kőszobrok, az esővíz elvezetésére szolgáló csatornák, kimeneti nyílásának a díszei.

A székesegyház monumentális, díszes egység, melyen jól érződik még a legapróbb részleteiben is. Így nem meglepő, hogy a vízelvezető csatornákra is olyan figurákat illesztenek, ami az emberben mély benyomást kelt. A vízköpők, olyan szörnyetegek, melyek javarész ördögszerű kimérákat (Kiméra: többfajta állatból összegyúrt, mondabeli alak) testesítenek meg.

Ezek a leggyakrabban: oroszlán, sárkány, denevér, kutya, macska, sas, béka, vagy éppen eltorzított emberi alak; amikhez szinte mindig társítottak szarvakat, és denevérszárnyakat.

 

Eredeti vízköpőknek, azokat a kőfaragványokat tekintjük, amik az esőcsatornák díszítőelemei; viszont a köznyelv - tágabb értelemben véve -, használja a megnevezést egyéb szobrokra is.Kép

- Az első csoport, a gargoyle-okra emlékeztető domborművek; ám ezek csupán a díszítést szolgálják. (Az építészetben használatos nevük a „Groteszk”.) A groteszkek általában kifigurázott arcok, (lásd a képet) melyeket javarészt a falak közepére illesztenek; viszont akadnak, derékig a falba bemélyedő fajtái is, amikkel alkalomadtán az építmények sarkait díszítik.

- Vannak vízköpőkre hasonlító teljes kőalakok is (helyesebben kiméra-szobrok), melyek kapuk vagy a lépcsők melletti szabad tereket, esetleg a kertet díszítik. Ám léteznek egészen kicsi, a polcokon elférő kőfigurák is.

- Hétköznapi értelemben, a vízköpő szót, még a szökőkutak főmotívumaira is használjuk. Igaz, ezeken a szobrokon is egy cső van átvezetve, melynek kivezető nyílása közvetlenül a kőalak szájánál végződik. Viszont, nagy különbség, hogy ezek a kőszobrok az ember tervezte, nyomással ellátott vízvezetékeinek az ékességei; bármikor „köphetnek vizet”, ellentétben a katedrálisok gargoyle-aival, amik, csak akkor felelnek meg az építészeti feladatának, ha esik az eső.

 

Hivatalosan, a mai vízköpők (és groteszkek) a kőfaragók művészetét hivatottak kifejezni. Sok modern vonás megérződik már a szoboralakokban, így születtek meg például: a felhőkarcolókat szorongató, groteszk iparmágnások, vagy a népszerű komikus bizarr arcai; melyek ironikus hatást keltve néznek le a magasból a járókelőkre. Ezek a vízköpők, már nem csupán a katedrálisok (a New York-iakon sok ilyen fellelhető) kiváltságai; főleg a tehetősebb emberek csatornáin fordulnak elő, modern gargoyle alkotások. Viszont vannak olyan gazdagok is, akik ezen a téren is a klasszikus formákat kedvelik.

Sajnos, ezeknek a lényeknek az anyaga javarész mészkő, melyet igencsak kikezdett a savas eső eróziói, így folyamatos restaurálást igényelnek.

 

 

Ezek a kőlények, nem csupán díszítőelemek. Régen és ma számtalan legenda keringett körülöttük; amely közül, csupán néhányat említenék meg.

 

 

A szobrok eredetmítoszai:

- Az egyik eredetmonda, oda vezethető vissza, hogy a középkor babonás embere, a szörnyek és démonok távoltartására, fogtak egy döglött denevért, és tetemét kiszögezték a bejárati ajtóra, vagy az ablakuk feletti fal külső részére. Azt persze nem tudjuk, hogy ez a védelem mennyire volt hatásos; viszont erőteljes hasonlóságot mutat a falakon vicsorgó vízköpőkkel.

- Egy másik eredetmonda szerint: ha a városok erdejében betévedt egy szörnyeteg, ami megtámadta a védtelen embereket. Az ellen, a város nemesei hajtóvadászatot indítottak. És, amikor leterítették a bestiát; tetemét felakasztották a városfal főbejáratának közelébe, hogy mindenki láthassa, a vezetők vitézséget; és győzelmet a gonosz erőkkel (szörnyetegekkel) szemben.

 

 

Régi mítoszaik:

- Mivel ezek a lények a tetőszerkezeten, illetve közvetlenül alatta helyezkedtek el, különös legendák keringetek róluk. Mint például az, hogy éjszakánként szárnyra kapnak. A leghíresebb egy XIX. századi, párizsi mende-monda; miszerint éjfélkor a székesegyházak vízköpői életre kelnek, és a kávéházak teraszai felett repkednek. Ám, amikor megjelenik a hajnal első sugara, a vízköpőknek, vissza kell térniük megszokott helyeikre, mivel a nap fénye ismét kőszobrokká változtatja őket.

 

- Középkorban, a vízköpőknek tulajdonítják a „Mennyország kapujának őrzői” – címet is. Mikor az elhunyt ember lelke elérte a Menny kapuját, addig nem juthatott be a Paradicsomba, amíg a vízköpők nem engedték át őt. Mondhatjuk úgy is, hogy ezek a lények segítették Szent Péter (ő a kereszténységben a Mennyország Kapujának kulcsának az őrzője, aki beengedi a jó lelkeket) munkáját.

A vízköpők szoborképmásaik, a vasárnapi misére igyekvő hívők szívét hétről, hétre szemmel tartották. Miután az emberek meghaltak, lelkük a Mennyet kezdte keresni; ám ekkor találkoztak a gargoyle-ok szellemével is - akiknek vizsgálódó kőszemei a Földön, minden cselekedetet láttak – így, könnyedén meg tudták állapítani a várakozó lélek tisztaságát. Ha, úgy ítélték meg, hogy az adott személy jó, akkor Szt. Péterhez engedték; míg a gonoszokat, megragadták, és meg sem álltak vele a Pokol tornácáig. Érthető tehát, hogy a középkor embere félve sandított fel a vízköpők képmásaira, ha a templomok közelében járt, hiszen, ha bűnös volt a lelke, azt a szellemek azonnal észrevették.

 

 

Mai legendák, fantasy:

Kép A fantasy is felkarolta a vízköpőket (bár közel sem váltak annyira népszerűvé, mint az elfek).

- A gargoyle-ok mára, már elvesztették szakrális jelentőségüket. Félelmetes és kegyetlen lényekké váltak, akik minden más fajra (sőt néha egymásra is) rátámadnak; ám nagyritkán előfordulhat, hogy akadnak közöttük pozitív szereplők is.

- A fantasy vízköpők (ezen felsorolás alatt, nem csupán a modern szerepjátékok vízköpőit értem) általában. A föld alatt, vagy templomokon élnek. Fejlett intelligenciájú lények, bár sok olyan fogalom (pl. szivárvány) van, amit nem ismernek.

- Tovább élnek, mint egy átlagos ember (kb. 300 év), de nem tudnak fejlődésben maradni a technikai vívmányokkal; így néha, úgy reagálnak az új dolgokra, akár a gyerekek (néha agresszíven, néha félénken).

- Jellemzőjük, hogy éjjel eleven lények, és szabadon élik az életüket. Viszont a Nap első sugaraira kőszobrokká vállnak. Ennek egyik fantasy-s eredetmondája az, hogy kemény bőrük, olyan reakcióba lép a napfénnyel, amely teljes valójukat kőalakká alakítja át. (Így születtek, és ez ellen, nem tudnak semmit se tenni.)

Egy másik legenda szerint: a vízköpők, olyan démonok voltak, akiket a Földre kényszeríttettek, hogy nagyhatalmú varázslókat szolgáljanak; és mivel a mágusok sakkban akarták tartani őket, megátkozták a gargoyle-okat, hogy nappalra szobrokká váljanak. Így a többi halandó nem szerzett róluk tudomást; mivel, napközben csupán egy szobrot találtak a mágusok lakában.

 

- Társadalmuk, lakhelyük szerint, kétféle lehet:

  1. Föld alatt lakók (barlangrendszerekben): sosem jönnek fel a felszínre, így náluk nappal sincs kőállapot. Agresszív, és kegyetlen ragadozók, senkinek sem kegyelmeznek. Kisebb falkákban élnek, és semmi sem szent a számukra.
  2. Városlakók: rejtőzködő életmódúak, és (joggal) tartanak az emberektől. Ők is kis csoportban élnek, viszont náluk létezik egyfajta becsületkódex, amit a csoportok tagja betartanak. Igyekeznek titkolni magukat az emberek előtt, ezért előfordulhat, hogy vészhelyzet esetén, nappal; néha a csatornákban húzódnak meg.

 

- A vízköpők testfelépítése eléggé változatos. Lehet magas vagy alacsony, sovány vagy zömök, de egy dologban megegyeznek; mind erősebbek egy átlagos embernél.

- Érzékszerveik kifinomultak, viszont az erős fényre, túl érzékeny a szemük. Kiválóan halló hegyes fülük van, amit csak a szaglásuk múlhat felül.

- A fehértől a feketéig, bármilyen színű hajuk lehet (minden egyéb testszőrzetük hiányzik). Frizurájuk általában hosszú, de előfordulnak közöttük, teljesen kopaszok is.

- Ruha: Nem éppen a legjólöltözöttebb fantázia lények, előfordulhat, hogy teljesen meztelenek; vagy csupán egy ágyékkötőben (ezek a hímek) flangálnak. Plusz, a nőstények esetében (Akik nagyon kevesen vannak, sőt egyes fantáziavilágban nem is léteznek.), egy toppszerű rongyot is viselnek, keblük eltakarására. Nincs szükségük meleg ruhákra, mivel kiválóan alkalmazkodtak a hideg éjszakákhoz.

- Bőrük: vastag és durva, esetleg pikkelyes (ők általában barlanglakók). Viszont, előfordulhat az is, hogy teljesen sima a bőrük (ők a katedrálisok lakói), leszámítva néhány vastag, tüskeszerű kiszögellést a vállukon, a térdükön vagy a farkukon. Általában élesek az arcvonásaik, a fejük tetején, pedig szarvak találhatók. Mindegyiknek hegyes és éles karmaik vannak, az összes végtagján. (Szükségük is van rá a mászáshoz.)

- Valamint minden vízköpőnek hosszú, izmos farka van, hogy egyensúlyozni tudjanak repülés közben. Nagy, denevérszerű szárnyik, kiválóan alkalmasak a repüléshez. (Ez a kijelentés a szoborállapotra nem vonatkozik!)

- Mint már említettem, sokáig élnek; mivel, legalább kétszer lassabban öregszenek, mint az emberek, hiszen fél életüket szoboralakban töltik. Továbbá, hosszú életükbe még az a tény is besegít, hogy gyors a regenerálódó képességük. Ha megsérülnek (akár életveszélyesen, akár nem), és élve megérik a hajnalt; majd sértetlenül az alkonyt; ismét életre kelve, eltűnnek a sérüléseik.

- Árnyoldaluk viszont, hogy szobor alakjukban ugyanolyan sérülékenyek, mint egy közönséges kőfigura. Akár a legkisebb sérüléstől is „meghalhatnak”; azaz a rákövetkező este nem változnak vissza élő lényekké (továbbra is szobrok maradnak). Ez az egyetlen lehetőség az elpusztításukra, mivel élő alakban eléggé szívósak, és jól tűrik a fájdalmat.

- Van egy változata a legendájuknak; miszerint a vízköpők nem változnak át nappal sem kőszobrokká, ha nem érintkezik a bőrük a napfénnyel. Mivel a napfény az egyetlen természetes ellenségük, - mely egész lényüket kővé változtatja - méltán félnek ezek a lények a nappaloktól. Ami ellen képtelenek megvédeni magukat. (Létezik, ugyan néhány talizmán, ami segíthetne nekik, ám ezek nincsenek a birtokukban.)

- Táplálkozásuk: erőteljes, hegyes szemfogak; erős karmok (plusz az agresszivitásuk) és kiváló érzékszervük miatt, kijelenthetjük, hogy ragadozók. Viszont nem tudok, olyan irodalomról, ami kizárná, hogy a vízköpők ne ehetnének növényeket is.

- Szaporodásuk: (erről nem sokat tudok) annyi bizonyos, hogy az utódaik tojásokból kelnek ki. (Tehát nincsenek pocakos, nőstény vízköpő szobrok.) Viszont a női nemi jellegek miatt, feltételezhető a szoptatás náluk is lehetséges.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért készítettem ezt az oldalt? – Szerettem volna néhány információval szolgálni azoknak, akik eddig keveset, illetve semmit sem tudtak a vízköpőkről. Remélem, hogy néhány új hírrel azoknak is tudtam szolgálni, akik már ismerték ezeket a lényeket.

 

 

A kisregényem, ami ezekhez a lényekhez kapcsolódik: Éjjel és nappal (sajnos egyelőre még nincs kész).

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Vízköpők

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mrttaylor@gmail.com

(Szabó Tamás, 2012.06.01 10:57)

Szia! Igazán érdekes leírás.
Én azt szeretném megkérdezni - feltéve ha lehet :) - hogy milyen forrásanyagból dolgoztál?

Daylen334@gmail.com

(Daylen, 2012.04.06 19:04)

Szia! Elolvastam, és azt kell mondjam, hogy köszönöm. Lenyűgöző. Fogalmam sem volt, hogy a vízköpőket ilyen mítoszok veszik körül. Azzal tudatában voltam, hogy annakidején mire használták őket, de elképzelni sem tudtam, hogy mi a történetük. Csak gratulálni tudok. :) Így tovább! Öröm ilyen cikket olvasni. :)

veronikawh@yahoo.com

(Veronika, 2011.10.29 15:58)

szia! szeretnék gargoyle szobrot venni. nem tudod hol lehet kapni? igazából a nevét sem tudom annak, amit keresek, de képről tudom: az a képed, ami a "Mai legendák, fantasy" cím alatt van közvetlenül. köszönöm szépen. üdv: Veronika