Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


bevezetés: A Szellemek mítoszába

 

 

 


Nem evilági lények, mégis köztünk élnek. Néha megjelennek, néha láthatatlanok. Egyes kultúrában tisztelet ébresztenek, másokban rémisztenek. Sokféle alakban megjelenhetnek, és természetfeletti dolgokat hajthatnak végre. A szellemek, olyan néhai emberek, akik nem tudtak elszakadni a világtól. Az érzelmileg labilis holtak jelenésein nem fog az idő. Átjárnak a falakon, a levegőben táncoltatják a régi tárgyakat, vérrel rajzolnak a falakra, és sejtelmes szavakat suttognak ismeretlen helyekről. Borzongató és lebilincselő legendáikat feszülten hallgatjuk.
 
 
 
A szellemek egyéb megnevezései: kísértet, rém, jelenés, árny (árnyalak), éteralak, lidérc, fantom, holt lélek.
Egyéb hozzá kacsolható megnevezések: dzsinn, démon (róluk keveset szólok), doppelgänger (doppelgénger = élő személy, aki a testén kívül, egy időben, máshol is megjelenik), poltergeist (kopogó szellem)
 
 
 
A szellemek eredete:

Létük az emberiséggel egyidős. Mióta van temetkezési szertartás, azóta tisztelik az ősök „szellemét”. Már az őskorban is létezett halottkultusz. Az utódok nagy becsben tartották elődeiket, még a holtuk után is. Gondot viselek a sírjukra, áldozatot ajánlottak fel nekik (étel, és virágot), nehogy magukra haragítsák az elhunytakat. Mivel régen úgy tartották, ha a megboldogult személyekre nem fordítanak kellő figyelmet, akkor azok bosszúból előjönnek az alvilágból, és kísértik az élőket. (Esetleg betegségeket hozhatnak rájuk.)

Nálunk ez a jelenség a sírokra vitt virágokban és a gyertyákban nyilvánul meg. Viszont vannak olyan kultúrák, ahol a családok a mai napig visznek ételeket, elhalálozott rokonuk sírjára, így adva meg nekik a tiszteletet.

Az őskorban hitték, hogy vannak ősök, aki segítő szellemekké váltak; és belebújva egy fába, vagy folyóba, esetleg a széllel szállva, fenntartják a természet rendjét, hogy az élőket megóvják (pl. viharoktól). Viszont, ha az elhunyt, még élőként gonosz ember volt, és nem kapta meg a kellő végtiszteletet, akkor abból rossz szellem lett. Őrületet, valamint testi betegségeket hoznak az élőkre. (Ehhez hasonló kultuszokkal még a mai napig találkozhatunk, az Észak-amerikai indiánoknál.)

 

 

 

Keleten a holtakkal úgy bánnak, mintha élők lennének. Egyes Indonéz szigeteknél a holtak csontjait a házuk mellett (esetleg magában az épületben) felállított szentélyekben tartják, ahová rendszeresen visznek ételt, sőt az élők még beszélnek is hozzájuk. Mivel meg vannak győződve arról, hogy az ősök szelleme velük él.

Nem csoda, hogy így gondolják, ugyanis velünk, nyugatiakkal ellentétben, akik meg vannak győződve arról, hogy a jó lelkek a Mennybe, a rosszak pedig a Pokolba kerülnek, így különülve el az élőktől. Náluk a holtak és az emberek világa nem különül el ilyen élesen. Úgy vélik, hogy ez a két állapot inkább egyfajta „vékony hálóval” van elválasztva, mely a szellemek számára könnyedén átjárható.

 

 

A szellemek szórakozása

(Ez a történet Japánból, Simonoszeki-ből indult útnak.)

1185-ben, kiirtották a Taira nemzettséget (akik hajdan hatalmas klánt alkottak). Csakhogy a holtak nem akartak elválni az élőktől, így gyakran jelentek meg a város peremén. A helyiek félték őket, és nem mertek a haragos szellemek közelébe menni, nehogy azok rajtuk álljanak bosszút a haláluk miatt.

Ám néhány évvel később, egy híres és vak biva- (lantszerű hangszer) művész, egy bizonyos Hoicsi, ellátogatott Simonoszeki-be, egy szerzetesismerőséhez. A pap elfoglalt volt, de megengedte, hogy Hoicsi nála szálljon meg. Az öregember nem akarta zavarni, ezért napjait és éjszakáit azzal múlatta, hogy a szentély környékén játszott a hangszerén.

Így volt ez néhány napig, aztán egy alkalommal két férfi megszólította a biva-művészt. Megdicsérték a játékát és meghívták a kastélyukba, hogy az uruknak is adja elő a szép zenéjét; természetesen busás jutalom ellenében. Hoicsi megtisztelőnek találta az ajánlatot, ezért követte a két idegent.

A hangokból ítélve, valóban egy kastélyban találta magát, ahol népes szolgálósereg várta, hogy az öregember elkezdje a játékát. És Hoicsi zenélt; olyan szépen, hogy az uralkodó, megkérte, hogy jöjjön el hozzájuk máskor is, és ha letelik az egy hét, gazdagon meg fogják jutalmazni. A vak öregember elfogadta az ajánlatot.

Hajnalban Hoicsit visszakísérték a szálláshelyére, és napnyugta után újból érte jöttek. Így ment ez három napig. A szerzetesnek kezdett gyanússá válni, a vak zenész eltűnései, ezért egy tanítványát elküldte, hogy keresse meg öreg barátját. A gyermek meg is találta a tenger partjánál (csupán a biva-játékot kellett követnie). Viszont a fiú nem látott sem kastélyt, sem urat, sem szolgasereget; csupán Hoicsit, akit fénylő szellemalakok vettek körbe és beszéltek hozzá.

A gyerek futva sietett vissza mesteréhez, aki reggel megtudakolta, visszatért barátjától, hogy: Tudja-e, hogy ő valójában, az este szellemeknek játszott?

A vak Hoicsi megijedt. Fogalma sem volt róla, milyen csúfságot űztek vele. Viszont most nem tudta mit tegyen. Így a szerzetes segített rajta. Teleírta a vak ember testét szent szövegekkel, hogy elrejtse őt az este érte jövő szellemek szeme elől. A pap egész nap dolgozott. Aztán biztosra véve, varázslatának hatékonyságát, kimerülve álomba zuhant.

Hoicsi, pedig kiült a szentély közelébe és játszott. Amikor a nevén szólította a két szellemférfi, rögtön abbahagyta a játékot, és csendben és mereven ülve várt. Még lélegzetet sem mert venni, nehogy elárulja a hollétét.

A két hang tovább szólongatta, de Hoicsi nem válaszolt. A két szellem közeledett hozzá, bár az öregembert nem látták, a varázslattól, de a bivája elárulta, hogy a közelben lehet. Aztán az egyik észrevett valamit és szólt a társának. Mire az azt válaszolta:

- Akkor ezeket visszük el az Urunknak.

Erre szellemtársa elővette a kardját és levágta a vakember mindkét fülét.

Hoicsi némán tűrte a fájdalmat, mivel rettegett a holtaktól. Aztán, miután biztonságosnak vélte a helyzetet, a szerzetesért kiáltott. Az megrémült, amikor zenész barátjára nézett. Ellátta a sebeit, és bocsánatáért esedezett; amiért az öregember füleit kihagyta a szent írásjelek festése közben. Így tudta meg a zenész, hogy bár a varázslat hatott - a testét valóban nem látták a szellemek -, de a fülei szabad prédává váltak.

Viszont az „áldozata” elegendőnek bizonyult, ugyanis elkövetkező éjszaka már nem jöttek az öregemberért a kísértetek.

 

 

 

 

 

 

A szellemek fajtái:

A kísértetek megjelenő alakjának „testfelépítése” eléggé változatosnak mondható. Viszont nem árt tudnunk, hogy nem csupán emberi kísértetek léteznek. Vannak elhunyt állatok is; pl. Angliában gyakoriak a szellemkutyák megjelenései. Sőt léteznek szellemhajók is, mint a Bolygó Hollandi.

Kísértet alatt meghalt személyeket értünk, akik kapcsolatba léphetnek velünk; ám nem biztos, hogy a természetfeletti jelenségek minden esetben szellemet takarnak. (Ez a felsorolásból is kiderülhet.)

 

 

- Láthatatlan: csak hangokban jelentkeznek (ha jelentkeznek). Kimutatásukra, a paranormális jelenségek kutatói, az EVP-t (Electronic voice phenomena) hívják segítségül. Melynek lényege, hogy az üres és csendes szobában egy egyszerű diktafont hagyunk működni, majd később a szalagot visszajátszva, hallhatunk (ha sikerült felvenni) szellem hangokat, esetleg értelmes szavakat. Bár nem tudhatjuk, hogy valóban volt-e szellem az adott szobában.

Kép - Alaktalan: fehér fény, vagy alaktalan (villámszerű) csíkok, mely nem nagyon látható szemmel, de fényképeken érzékelhetők. Egyes realista magyarázatok szerint, ez csupán a vaku helytelen használatának „mellékhatásai” (Lás a képet.). Viszont ez még nem magyarázza meg a mozgófilmeken „táncoló” alaktalan fényeket; melyek szintén szellemjelenlétet mutat. Egyes kutatók szerint, ez az éppen alakját felvenni készülő kísérteteteket mutatják. Ezeket, viszont kibontakozás nélkül is  könnyen megsemmisülhetnek, ha nem kapja meg a szükséges energiáját.

 

 

 

 

 

- „Testet” öltött: ők az emberi körvonallal rendelkező, föld felett sikló, és falon áthatoló jelenések. Az éteralak kidolgozottsága változó lehet, valamikor épphogy csak egy homályos fej és váll körvonala látszódik, míg vannak olyan estek is, ahol egészen élethűek a jelenések; akik a megtévesztésig hasonlítanak az élőkre (ez a keleti kultúrákban gyakori). Éppen ezért nem is biztos, hogy mindegyik szellem teste világít. Jellemzőjük, hogy a közelükben hideg van. Ami azzal magyarázható, hogy hőt vesznek fel, hogy alakot tudjanak ölteni.

- „Megszállók”: Embereket irányítnak; őket általában démonoknak nevezzük. Gonosz szellemlények (ördögök), akik az alvilágból jöttek a felszínre. Alakot ugyan nem tudnak ölteni, de képesek birtokukba venni az emberek (néha állatok pl. kutya és disznó) testét. Orvoslása az ördögűzéssel lehetséges.

- Poltergeist:(más néven kopogó szellem): Bár eredetileg a kísértetek tárgyakkal való játszadozásának (esetleg fa tárgyakon való kopogásának) tudják be; általában nem nevezhető igazi szellemtevékenységnek, mivel többnyire akkor következik be, ha élők is vannak a közelbe. A „tárgytáncoltatást”, általában valós személy idézi elő, akaratától függetlenül. Egyesek tudósok ezt az egyének levitációs (tárgyak mozgatása, lebegtetése) képességük akaratlan megnyilvánulásának tekintik. Esetleg az adott személy kielégítetlen szexuális vágyának bizarr megjelenéseként tartják számon ezt a fajta szokatlan reakciót. (Tény, hogy általában fiatal szűzlányokkal történik meg.)

- Doppelgänger: ezt sem nevezhetjük valódi szellemlényeknek, mivel a jelenség tulajdonosa egy élő személy. Nem egy esetben láttak egy több száz kilométerrel arrébb eső területen egy emberi éteralakot, akit képesek voltak felismerni. Ám a személy valójában még élt, és el sem mozdult az otthonából. Olyanról is halhattunk, hogy egy kórházban fekvő kómás öregasszony, fiatal jelenésként sétált a saját házában, és ezzel halálra rémítette a családtagjait.

- Fantom: az estek többségében élő személy, aki sötét köpenyt vesz fel, és rémisztgeti a járókelőket. Ám ha mégis szellem van a dologban; az csupán azért jelenik meg, hogy rémületbe ejtse a halandókat. Ezek a lények annál erősebbek, minél több félelmet szívtak magukba. (A rémület élteti őket.) Ha kedvük tartja, akár bánthatják is az embereket. pl. fujtogatják őket.

- Dzsinn és Ifrít (egyszerre szellemek és tűzdémonok): Ezek a jelenések elsősorban a Közel-keleti (főként muszlimok lakta) területeken találhatók. Mi az Ezeregyéjszaka meséiben (és néhány modern, számítógépes játékban) találkozhatunk velük.Kép A dzsinn egy elfogott szellemlény, akit az emberek bezárhatnak bizonyos tárgyakba (pl. fémpalack, lámpa). Hogy majd segítségbe vehessék annak varázserejét. Ezt leginkább az Aladdinban ismerhetjük meg, ahol a  fiú, miután kiszabadította a dzsinnt, hármat kívánhatott a szellemlénytől. A dzsinnek nincsenek lábaik, csupán derékig látható muszklis (férfi)testük. Hatalmas alakra nőhetnek meg; és megjelenésükkor füstből bontakoznak ki.

Az ifrítek (a képen látható) hasonlítanak a dzsinnekre, de szarvakkal rendelkeznek, és szabad akaratúak. Nem kényszeríthetők engedelmességre, valamint nem zárhatók be. Ők is képesek hatalmasra nőni, sőt az alakjukat is változtathatják. Vannak lábaik, mi több, lehetnek emberi feleségeik is.

 

 

 

 

 

 

 

„Kinézetük”(csak emberi kísértetek esetében):

 

- Megjelenésük: Attól, hogy nem látjuk a szellemet, még hangot adhat magáról. Ez lehet sírás, kacagás, suttogás (Ami általában névismétlés, vagy néhány mondatos fenyegetés.) Sőt, kopogás (ami nem egyenlő a poltergeisttel). Írhatnak a párás tükrökre, vagy toll nélkül papírra, falakra. Ha megjelennek, akkor sem biztos, hogy ezt emberi alakban teszik meg. Lehet, hogy csak, homályos ködszerű foltok lesznek (ez a gyakoribb), vagy pici világító, repdeső gömbök.

- Színük: a megjelent alakok színe, a fehértől a feketéig mindenféle árnyalatban tündökölhet. Általános a fehér, a citromsárga és a világoskék. Ám láttak már skarlátvörös, és zöld szellemet is. A feketék általában a fantomok; őket csak világos háttér előtt láthatjuk elsuhanni. Amúgy, csupán vörösen izzó szemük árulja el jelenlétüket a sötétben.

- Ruha: nem igazán mondható el róluk, hogy ruhát viselnének. Hacsak nem a lepedő alá bújnak, és azokat mozgatják. Általában abban az árnyruhában találhatóak, amiben eltemették őket, vagy amiben meghaltak (itt általában az erőszakos halál értendő). Sőt lehet olyan homályos a szellem is, akin nem látszik semmilyen öltözék sem.

- „Táplálkozásuk”: Természetesen nincs szükségük emberi kosztra. (Egyes kultúrákban, viszont élelmet szoktak elhelyezni a halottak mellé, pl. ókori Egyiptom, vagy indián temetkezéseknél. Mivel úgy vélték, hogy rokonuk a túlvilágon is táplálkozik.) Sokan nem is gondolják, de néha a szellemeknek mégis szüksége van „táplálékra” ahhoz, hogy alakot tudjanak ölteni. (Lásd görög mítoszok, ahol állatok rituálisan kioltott vérével idézték meg a holtakat.) Manapság inkább, az „energiatáplálkozás” elmélete él, ami annyit tesz, hogy a szellemek megjelenéséhez szükségük van elektromos áramra (így jelenik meg az arcuk a tévé képernyőjén), vagy a szoba meleg levegőjére.

- „Szexuális érintkezés” és „szaporodás”: A szószerinti „szaporodás” értelemszerűen lehetetlen. Viszont az nemi érintkezés nem elképzelhetetlen; ugyanis él néhány keleti legenda, miszerint élő férfiak rég halott nőkkel szeretkeztek, amikor éjszaka egyedül voltak. A megdöbbenés általában reggel érte őket, amikor a halandók megtalálták a helyi temetőben szertőjük nevét a fejfákon. Viszont nem csak keleten él ez a legenda; a nyugati kultúrában is vannak emberekkel szeretkező szellemek. A magyar mesékben lüdércnek nevezzük őket. A latin nevük succubus (nőnemű) vagy incubus (hímnemű). Az incubus-ok nem csupán szexuálisan ronthatják meg a nőket, hanem meg is termékenyíthetik őket. Bár ez csak úgy lehetséges, ha előzőleg már ellopták egy halandó férfi magját, és azt juttatják a nő méhébe. (Tehát a születendő gyermek ember lesz.)

 

 

 

 

 

 

A szellemek ragaszkodása:

A szellemek ragaszkodnak egy bizonyos tárgyhoz pl. ékszer. (Volt egy női szellem, aki még halála után is kötődött gyémánt nyakláncához, és az élő tulajdonosukat folyton zaklatta éjszakánként; így azok kénytelenek voltak áron alul, minél hamarabb túladni a nyakéken.). Ám gyakoribb a helyhez való kötődés, pl. a kastély, ahol hajdan éltek. (Erről számtalan legenda ismeretes, különösen a középkorból, ahol szinte mindennapos volt a gyilkosság és az öngyilkosság.)

 

Az ígéret kötelezKép

A XVII. században élt Caisho Burroughs, aki „Anglia egyik legszebb férfija” címét  birtokolta, büszke és vérszomjas ember volt. Napjait többnyire a nők elcsábítása és a párbajozás töltötte ki. Arany életet élt, mivel vagyonos lévén nem volt sok mindenre gondja. Egy alkalommal egy olasz, nemes hölgyet tett a szeretőjévé, aki odaadta szüzességét a férfinek. Mivel akkoriban a nők a házasságukig érintetlennek kellett maradniuk; ez a bizonyos hölgy megígértette Caisho-val, hogy soha nem beszél senkinek erről az éjszakáról.

A férfi becsületszavát adta és megígérte, hogy senki sem szerez tudomást az esetükről. Esküje ellenben, csupán az asszony haláláig tartott. Caisho, amint megtudta, hogy az olasz nő meghalt, még aznap éjszaka elmesélte szerelmi hódítását a helyi kocsmában.

Hencegése, viszont hamar szenvedésbe fordult. Ugyanis, amint eljárt a férfi szája az asszony szelleme folytonosan zaklatta a megszegett ígérete miatt. Az éteralakot csak a Burroughs láthatta és hallhatta, mindenki másnak észrevétlen maradt.

Az évek során, asszony többször is megjelent a férfinek; ám utoljára Caisho akkor láthatta, mielőtt egy tőrpárbajra készülődött. Ugyanis ebben a tusában életét vesztette. Azt a mai napig sem tudjuk, hogy Burroughs halálát az asszony szelleme okozta-e.

 

 

 

 

Elméletek:

A legnépszerűbb tézis talán a „Pszichikai lenyomatok”. Dióhéjban ez annyit tesz, hogy ha egy embert erős pszichikai hatásnak van kitéve. Nagy bánat, vagy hosszas kínzás, esetleg egy erőteljes rémület. Olyan lelki lenyomatot hagy, ami akár szemmel is látható. Ezek a félig létező és nem létező alakok (árnyalakok), úgy viselkednek, mint egy állandóan lejátszott felvétel, esetleg egy mindig megjelenő kimerevített kép.

 

 

A „Gyerekes Kísértetek” tézise szerint, a meghalt egyének itt hagytak egy darabot a lelkükből, és ez a „darabka csupán” bizonyos dolgokat képesek véghezvinni. Ha kapcsolatba is lehet lépni velük, csupán magukat ismétlik, vagy megijednek/megsértődnek és elillannak.

 

 

A legáltalánosabb felfogás szerint a szellemek, meghalt egyének; akik képtelenek megszüntetni az élethez való kötődést, addig, amíg elintézetlen ügyük van. Ezért lelkük egésze a földi világba ragad. És nem nyugszanak, amíg problémájuk meg nem oldódik.

 

A „kis Lord”

A legenda szerint: egy, a XVIII. században épült, Nyugat-franciaországi kastélyban, rendszeresen láttak a tulajok egy 6 év körüli kisfiú szellemét; aki folyton a nappali kandallójánál jelent meg. A gyermek nem sok mindent tett, bánatosan nézett és a szobában fel-alá járkált. A jelenség különös volt, de nem igazán tudták, hogyan kezeljék a kísértet esetét.

Aztán, amikor felújították a kastélyt, és vele együtt a kéményt. Egy gyermek csontvázát találták meg a kandallóba befalazva. A tulajok nem tudták kideríteni a kis halott kilétét. Így, a hivatalos procedúra után; az élő család tagjai, a dinasztia leszármazottjaként, temették el az ismeretlen csontokat. Azóta nem látták a kisfiú szellemét.

 

 

 

 

Viszont van egy másik legenda is, ami arról tanúskodik, hogy a szellemeket néha nem lehet kiengesztelni:

 

Kép A barnaruhás hölgy

Létezik egy hely Nortfolk-ban (Angliában), ahol egy ősi kastélyban, 1885 óta rendszeresen láttak egy kísértetet felbukkanni. Őt „Lady Dorothy”-nak nevezték el. A névadás onnan ered, hogy valóban élt ezen a helyen egy Dorothy, akinek a kedvenc ruhája aranyszállal átszőtt barna selyembrokát volt. Mivel a kísértet is ebben a ruhában szokott megjelenni, a helyiek feltételezik, hogy a hölgy valóban Dorothy.

Amíg az asszony élt súlyos megaláztatásoknak volt kitéve. A férje családjával kellett együtt laknia, akik folyton bántották alacsonyabb nemesi rangja miatt. A legenda szerint, a hölgy sosem volt boldog, és ezért halála után még most is komoran járja szelleme a folyosókat, ahol hajdan annyit szenvedett.

A barnaruhás hölgyet gyakran látták felbukkanni. Egy ízben még IV. György (még fiatal korában) is személyesen találkozott Lady Dorothy szellemével.

A jelenést többször próbálták elüldözni, mindhiába. Az asszony szelleme még a mai napon is ott bolyong a házban. Van egy híres fotó (itt is látható), amely róla készült. (Erről a képről még a legateistább tudósok, sem tudták bizonyítani, hogy hamis lenne.)

 

 

 

 

  

 

 

Hamisságok:

A szellemekbe vetet hit mind a mai napig él. Éppen ezért sok csaló lát meggazdagodási lehetőséget ebben. Nem egyszer készítenek hamis fénykép, illetve videó felvételeket, ahol állítólagos szellemeket kaptak lencsevégre.

Egy XX. századi fényképész William M., nagy bevételre tett szert, amikor kijelentette, hogy képes lefotózni az élőket és velük együtt a „mellettük álló” elhunyt szeretetteteiket. Az emberek a csodájára jártak, ki hitt ki nem, de számtalan ember készítetett fotót ennél a bizonyos férfinél. És az esetek többségében, az élő személy mellett egy elhomályosodott emberalak is látható volt. Akik nagyon hasonlítottak az elhunyt rokonokra; - legalábbis számtalan asszony ezt állította.

Mivel a többség nő volt, aki elhitte ezt, nem csoda, hogy nem hallottak a fotográfia turpisságáról: a dupla exponálásról. A dolog lényege, hogy a portrénak szánt fotópapír negatívot előzőleg, egy gyér fénnyel megvilágítják, azaz, ráexponálnak egy idegen (és élő) emberi alakot. Ami a megrendelő mellett fog majd „állni” az elkészült fényképen. Így amikor ezt a fényképnegatívot előkészítik, és „elsütik” a megrendelő előtt, az nem tudhatja, hogy már „belepiszkáltak” a negatívba. Így, amikor előhívják a fényképet, már látható is a természetfeletti lény és az élő személy portréja.

Mondanom sem kell, hogy a lelepleződés nagy felháborodást keltett, mivel a szélhámosság sok pénzt csalt ki az emberekből. Ennek ellenére egyesek váltig állították, hogy a képen látható homályos alak, az ő halott unokájuk, valamint elhunyt férjük. Az asszonyok ezt inkább érzelmi okok miatt mondhatták, ugyanis a képen látott homályos alakok jellegtelenek voltak.

A duplán exponált kép csupán az egyik trükk, a negatív utólagos babrálásával is lehet "szellemet" létrehozni. Pl. roncsolják a negatívot.Kép

Sőt szellemet is lehet "gyártani". Ezt a színház egy időben alkalmazta is. Nem kellett sok hozzá, csak egy erősen megvilágított élő és mozgó szereplő, valamint néhány tükör. Ehhez hasonló gyártmányokat, előszeretettel alkalmazzák az amatőr videó felvételeket készítői is.

A digitális fényképeken, pedig egyből össze lehet hozni egy „szellemfotót” (mint a képen). Amint megbabráltuk egy-egy számítógépes programmal.

 

 

Ennek ellenére nem csökkent a szellemekkel való állítólagos, valamint igaznak vélt találkozások. És hogy bebizonyítsam az emberi hiszékenységet említést teszek egy kísértetről, aki valójában nem is halt meg.

  

 

 

A csalafinta "kísértet"

Egy gazdag üzletember a múlt század elején, elutazott hazulról. Ám sovány és meglehetősen koros felesége egyedül maradt a jómódú házában. Az asszony nem tudott mit tenni egyedül, így korán nyugodni tért. Csakhogy éjféltájt arra ébredt, hogy az emeleti dolgozószobában matatást hall. Amit néhány kopogásszerű hang és suttogás is kísért. Az asszony egyből rájött, hogy mi is van folyamatban. A házban betörők vannak.

Mivel a nő nem tudta volna egymaga elüldözni a betolakodókat cselhez folyamodott. A lepedőt magára terítette, hogy eltakarja kilétét, csupán vézna csontos ujjai látszódtak ki a szövet alól. Aztán fellopózott a lépcsőn és a dolgozószoba előtt magas, huhogó hangokat hallatott.

A rablók felfigyeltek a különös zajokra, és amikor a „szellem” kinyitotta a szoba ajtaját, majd „besiklott” közéjük. Elejtették minden zsákmányukat rémületükbe. Az asszony tovább folytatta a játékát. A halálra rémült tolvajok felé lépett, miközben sikonagtott, és lepedőjét rázta. Ám az igazi félelmet akkor okozta, mikor csontos ujjaival megpróbálta megérinteni az egyik férfit.

Több se kellett a halálra rémült betörőknek, épségükkel mit sem törődve, sebtében kiugrottak az ablakon. Inkább vállalták, hogy esetleg eltörhetik a lábukat, semmint azt, hogy a szellem csontváz karja magukkal rántsa őket az alvilágba.

Az asszony jót nevetett ezen. Örült, hogy terve sikerült; majd visszafeküdt aludni, mivel biztos volt a benne, hogy a rablók soha többé nem jönnek vissza egy szellemjárta házba.

 

 

 

 

 

 

 

Hogy léphetünk kapcsolatba a szellemekkel:

Szellemidézéssel kapcsolatos összejöveteleken, más néven szeánszokon. Ahol egy különlegesen nagy spirituális erővel rendelkező személy (néha személyek) áll a középpontban. Őket a köznyelv médiumoknak – vagyis „közvetítőknek” - hívja.

(A természeti népeknél ez egyet jelentett a sámánnal, aki nem csupán a szellemekkel kommunikáltak, hanem az élők gyógyítását valamint jóslásokat is véghezvittek a törzs érdekében. Ezeket a polihisztor médiumokat váltották fel a modern „közvetítők” akik kapcsot képeznek a túlvilág és az e-világ között.)

 

Az EVP és a televízió segítségével. Az elsőn hangokat hallhatunk, míg a tévé képernyőjén akkor láthatunk szellemalakot, ha üres csatornán, a fekete-fehér pontok között erősen figyelünk egy arcra vagy ember alakra.

 

 

 

Kép Van egy játék is, aminek a neve Szellemtábla. Áll egy mutatóból, egy háromszögletű görgőkre szerelt kicsi fatábla, aminek a közepe lyukas. Ezt sík asztallapra téve legalább két embernek kell mozgatnia. A másik fele pedig a mintás papír (mint a képen), amit kiterítenek. Ha az élők felteszik a szellemeknek a kérdésüket. Állítólag a kísértetek oda fogják vezetni mind a két ember kezét a válasz első betűjéhez, majd a másodikhoz, és így tovább. Az is lehet, hogy anagramma szerűen jönnek a válaszok, így ezt később rendbe kell rakni.

Maga a játék ártalmatlan, de ha komolyan hisz benne az ember kellemetlen meglepetések érhetik.

 

 

Egy gonosz kísértet

Három fiatal, Észak-amerikai barátnő összejött, az egyikük családi házában, hogy egy Szellemtáblával játszanak. Mivel a szülők nem voltak otthon, úgy gondolták, nem lesz belőle baj, ha egy kicsit rémisztgetik egymást.

Hideg éjszaka volt, és a lányok, hogy még borzongatóbbá tegyék a mókát, megfogtak néhány gyertyát, majd felmentek a padlásra.

Néhány bemelegítő kísértethistória után megkezdték a sajátos szertartásukat. Melyben szólongatni kezdtek egy szellemet. Végül feltették az első kérdésüket:

- Ki fog közölünk először meghalni?

Aztán elkezdték használni a táblát. A lányok a „Sara” nevet kapták. Mivel az egyiküket valóban így hívták, az illető megrémülten felsikított. A többi bakfis pedig követte a példáját. Aztán Sara elhallgatott, majd a torkához kapott; miközben alig tudott levegőt venni.

Egy "láthatatlan kéz" fojtogatni kezdte. És a lány kétségbeesetten kapálózott a lábaival, hogy szabadulhasson. A nagy rugdalózásban felborította a gyertyákat; aminek közelében, azonnal lángra kaptak az öreg kartonpapírok és fabútorok halmai.

A lányok halálra rémültek és sikongattak. Annyira meg voltak rémülve, hogy még a társukon sem tudtak segíteni. Aztán a lángok láttán, menekülőre fogták a dolgot.

Időközben Sara is „kiszabadult” a szellem karmai közül, és követte a barátnőit, akik kifutottak az udvarra, és hisztérikusan kiabáltak.

A szomszéd férfi észrevette a lányokat és a házat, így hívta a tűoltókat, és kifutott segíteni. Az ártalmatlannak indult szellemjátéknak végül az lett az eredménye, hogy a ház tetőtere félig leégett. A kamaszok pedig, pszichiátriai kezelésben részesültek.

A hivatalos verzió szerint, a tüzet a lányok hisztériája váltotta ki. Sara, pedig azért fuldoklott, mivel a környezet és a sokk előhozta, amúgy is súlyos asztmáját.

Viszont a bakfisok meg voltak győződve arról, hogy ezt egy gonosz kísértet tette velük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Halloween (nálunk Mindenszentek) mindig is a szellemek éjszakája marad. Mára már ez nem több mint jelmezbeöltözött játékos vigasság. De ne feledjük, hogy a holtakkal, nem ajánlatos ujjat húzni, mert könnyen megjárhatjuk.

Tehát ne játszunk a szellemidézéssel, mert könnyen arra ébredhetünk, hogy egy haragos kísértet költözött be hozzánk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A novellák, amik a szellemekhez kapcsolódnak: Vigyél haza! ,  A fogadó lelke, Görbe tükör I.- II.

 

 

 

A mappában található képek előnézete Szellemek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csemó

(mari rebeka, 2010.12.29 19:42)

a szellemek nem léteznek

david951030@freemail.hu

(Dávid&Feri, 2010.09.30 19:55)

Szia!!!

Tudnál nekünk segíteni,hogy milyen eszközökkel tudnánk megidézni egy gyengébb szellemet...vagy nekünk az is elég lenne ha valamivel a jelenlétét bizonyítaná.a másik hogy nem tudnál nekünk valami szelleműzőt küldeni a ha balul sül el a dolog!?
Segítséged előre is köszönjük!!!