Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nővérek és fivérek



Szivárványszín ruhájában táncol,

Göndör hajában tarka virágok.

Könnyű léptű, vidám pajkos,

Édes illatban pompázó hajadon.

Járja az erdőt, járja a rétet,

Az emberek szívében szerelmet éleszt.

 

 

Léptei nyomán, olvad a hó,

Énekével melengeti, a fagyos folyót.

Önzetlen lényével, mindig csak ajándékoz,

Minden lelket elevenségbe hoz.

Hajlékony dereka, akár a fűz,

Ő egy igazi menyei szűz.

 

 

 

Kedves nővérek! Szeretett fivérek!

Nem baj, ha különbözőképpen éltek.

 

 

 

A lányt követi, szerető nővére,

Kinek nyomát kíséri a Napnak fénye.

Bőség övezi a fákat,

Ha valója lomjuk alá fárad.

Érintése maga az élet,

Ölelésében mulatnak a népek.

 

 

Fényes ajka hívja a nappalt,

Rövid fátyla a csillagos éjszaka.

Forró ritmusok, égő szenvedélyek,

Melegségét, csak szeszélye törheti meg.

S ha a borús égről a felhő elvonul,

Viharos természete, azonnal eltompul.

 

 

 

Kedves nővérek! Szeretett fivérek!

Nem baj, ha különbözőképpen éltek.

 

 

 

S itt dülöngél ő, a bohém báty,

Kezében egy-egy teli boros pohár.

Húgának tüze, még benne is ég,

Érces hangja messzire elér.

S bár a mértéket nem nagyon ismeri,

A munka gyümölcsét, ő is élvezi.

 

 

S ha az ital már nem fűti, leheveredik,

Egy pajzán nótán magát még elneveti.

Majd gömbölyded, kótyagos testével,

Aludni tér, puha fekhelyére.

Tarka levelek takarják vágyát,

Míg csendes fivére őrzi az álmát.

 

 

 

Kedves nővérek! Szeretett fivérek!

Nem baj, ha különbözőképpen éltek.

 

 

 

Majd, útra kél a legidősebb testvér;

Jégszínű szemével körbenéz.

Hófehér hajába, belekap a szél,

Komor arcán, nyomot hagy a dér.

Hosszú ujjaival bezörget az ablakon,

Körmének hegyével jégvirágokat alkot.

 

 

Nyugodtan baktat a domboldalakra,

Leheletétől, tükörré vállnak a tavak.

Fagyos békességgel lengi be a térséget;

Míg legkisebb húga, ismét erre nem téved.

Tavasz, Nyár, Ősz és Tél menete

Együtt adják a végtelen éveket.

 

 

 

Kedves nővérek! Szeretett fivérek!

Nem baj, ha különbözőképpen éltek.