Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy új élet

 

VI. rész

Fanni a falak hátrált. Igazán csak most először ijesztették meg Lucifer szavai; különösen úgy, hogy egy emberi barátja szájából hallotta. A megszállt férfi, viszont élvezettel használta ki a kínálkozó alkalmat. A mulatt asszonyhoz lépett és karjait a falnak vetve lehetetlenné tette a menekülést Fanni számára. A nő amúgy is képtelen volt megmoccanni; elkeseredetten nézett Flórián zöld szemeibe.

- Látom, már te is felfogtad, hogy kár dacolnod ellenem. Akár tetszik, akár nem, én fogom elhozni az emberi világnak a sorsát. Uralni fogom, még akkor is, ha idővel bele fog pusztulni a Pokol erőibe – felelte eltökélten az elnyomott papnövendék. - De neked más szerepet szánok. Azt akarom, hogy vesd el azt az ostoba tévhitet, hogy legyőzhetsz engem! Hiszen még a kardodat sem tudod rám szegezni.

Felelte a férfi, majd jobb kezének hüvelykujjával gyengéden megérintette az asszony alsó, húsos ajkának szélét. Majd lassan végighúzta rajta, miközben közelhajolt és Fanni derekára tette a kezét.

- Hagyd el a férjedet, és akkor meghagyom a hőn szeretett Tamásod és a porontyaid életét – felelte halkabban Flórián, miközben a szemében furcsa csillogás támadt. - Légy az én szeretőm! És akkor mi ketten egy halhatatlan uralkodódinasztiát fogunk létre hozni. A közös gyermekeinkké lesz a földi világ felügyelete, miután a mi embertestünk elporlad és a Pokolban fogunk kormányozni – suttogta magabiztosan Lucifer, amitől Fanni lesütötte a tekintetét.

- Nézz rám Fanuel! – figyelmeztette a férfi, majd másik kezével az asszony álla alá nyúlt, és lassan felé fordította a nő arcát. – Mi ketten már ugyanolyanok vagyunk. Emberi testben élő angyali lények. Tökéletesen illünk egymáshoz. Ezért ismételten felteszem neked az ajánlatomat: Légy az asszonyom!

Fanni ismét ellágyult a suttogó hangoktól. Ezt az ajánlatot pár nappal ezelőtt, még visszakézből elutasította volna, ám most képtelen volt válaszolni. Ismét a régmúlt eseményire gondolt. Az együtt töltött békés évszázadokra; a megnyugtató beszélgetésekre; valamint a hajdani, őszinte barátságra. Aztán bevillant neki, hogy mára ez már mind megváltozott. Most talán Lucifer azért akarja elcsábítani, hogy kihasználja asszonyi hűtlenségét; aztán jót szórakozva rajta, megalázza őt.

- Meg akarsz gyalázni?! Így akarsz bosszút állni rajtam?! – kiáltotta zaklatottan Fanni. -  Azt akarod, hogy én hozzam világra az új Antikrisztust! És aztán, mi lesz a célod? Élvezettel végignézed, ahogy belehalok a bűnömbe?!

- Szó sincs erről Fanuel! – felelte Flórián hangján a bukott angyal; látszólag őszintén beszélt, miközben mind a két kezével szenvedélyesen megfogta az asszony arcát. – Régen meggyűlöltelek azért, amiért nem áltál mellém a felszabadító harcomban; de az is igaz, hogy egykor szerettelek is. Ezért a régi idők emlékére, felajánlom neked a választás kegyes lehetőségét. Vagy velem leszel, és együtt uralkodsz velem; vagy pedig megöllek – ajánlotta fel nyugodt hangnemben a férfi. -  Én a helyedben, az előbbit választanám. Nincs miért visszakoznod. Érted, amit mondani akarok neked, Fanuel?! – kérdezte Lucifer miközben olyan közel hajolt az asszonyhoz, hogy Flórián ajka, majdnem összeértek a nőével.

Az asszonyt, viszont már visszanyerte „erős” önmagát, ezért haragosan nézett bele a zöld szemekbe:

- Engem már nem csak Fanuelnek hívnak; hanem Fanninak is! – kiáltotta dühösen a feleség, majd lerázta a kéretlen kezeket magáról. – Nem leszek a játékszered. Ez a mocskos játék a Mennyben sem vált be; itt a Földön pedig esélyed sincs elcsábítani!

- Tehát ez a válaszod?! – mosolygott keserűen Flórián, miközben hátrább lépett. – Ismét elárulsz? És megveted az ajánlatomat?

- Igen; megvetem az alávaló terveidet; mert sohasem értettem egyet a megalomániádat! – válaszolta eltökélten Fanni. – Folyton folyvást, csak világokat akarsz meghódítani; mert neked sohasem jó semmi úgy, ahogy van!

- Ezért gyáva módon megint cserbenhagysz?! – kérdezte hirtelen haragjában Flórián.

- Nem – felelte határozottan az asszony, miközben még mindig a zöld szemekbe nézett. -  Ezúttal nem futok el. Harcolni fogok ellened!!!

- Hát jó! Ha ez a döntésed; ám legyen – bólintott Lucifer. – Harcoljunk; csak mi ketten, amíg az egyikünk emberteste meg nem hal. És, hogy ne gondold meg magad; és fuss el, ahogy ezt korábban tetted; emlékez arra, hogy a férjed és a fiaid nálam „vendégeskednek”. Ha nem jössz el ma éjfélre, a Kelta Szentélybe biztosan állíthatom, hogy egyik szeretted sem fogja megérni a hajnalt.

- Ne aggódj! Ott leszek – Fanni szemében elszánt tűz égett.

- Ajánlom is! – felelte határozottan Flórián hangja, majd a bejárati ajtón át távozott.

 

 

 

Fanni egy darabig még remegve állt a falnál. Nem hitte el, hogy lehetett ilyen merész; hogy nyíltan kihívta Lucifert. De most már elhatározta magát. Nem volt visszakozás; hiszen a családtagjai túszok voltak. Ez a gondolat adott erőt az asszonynak arra, hogy némileg összeszedje magát; aztán elindult megkeresni az elrejtett angyalkardját. Mindeközben gondolataival Gábrielt is magához hívta, és a megadott helyre indultak.

A Nap már régen lenyugodott, amikor egy bérelt terepjáró gurult be a Kelta Szentély bekötő útjához. Igazság szerint ez a hely nem is volt igazi vallási központ; mindössze néhány mesterségesen koptatott kőoszlop, meg elnagyoltan megfaragott kőkereszt állt, az erdő szélén, kialakított tisztáson. A megalitokat csupán tíz éve emelték fel a helyiek a városgazdálkodás kérésére. A lényeg az volt, hogy ősi kelta hangulatot teremtsenek az újonnan feléledt vallás hagyománynak. A hely eléggé népszerű volt az első két-három évében; ám mostanra már alig látogattak ide a turisták. A kihalt Szentély meglehetősen távol volt a várostól, így nem volt csoda, hogy Lucifer ezt a hamis és eldugott helyet választotta a harcához.

Amikor Fanni kiszállt a kocsiból, Gabriel férfialakban csatlakozott hozzá; és együtt mentek a Szentély kezdőoszlopaihoz. Az arkangyal szemmel láthatóan irtózott az álszent helytől; valamint attól a gondolattól, hogy személyesen is találkozni fog a megtestesült Gonosszal. Ennek ellenére egy szót sem szólt az asszonynak; mindvégig némán követte a mulatt nőt.

- Itt vagyok! Lucifer!!! – kiáltotta élesen Fanni, amikor megpillantotta Flórián alakját.

A férfi fekete és kényelmes, sötét ruhát viselt. Egy ódivatú világító eszköz mellett állt, miközben karjait, a megbűvölten álló Tamáson; valamit a kicsi Dávidon – akibe az öccse még lemerevedve is szorosan kapaszkodott - tartotta. A megvilágításukról, minden nagyobb megalit mellé leszúrt fáklyák gondoskodtak. Így a sárgás lángok leleplezték a megszállt férfi, valamint a családtagok pontos hollétét.

- Látom álltad a szavad és eljöttél – felelte Flórián elégedetten, majd megvetően Gabrielre nézett. – Üdv Arkangyal! Régen találkoztunk.

Gabriel úgy nézett rá a megszállt testre, mintha valami hatalmas sértés érte volna a személye ellen. Ám, megerőltette magát és köszönésképpen lehajtotta a fejét. Viszont ezt a gesztust Lucifer figyelemre sem méltatta; inkább ellépett a foglyoktól, és a dereka köré tekert szalagba süllyesztett hüvelyből egy japán katanát húzott elő, miközben kimérten Fanni felé vette az irányt. Flórián hosszasan nézte a sima pengén megcsillanó fényeket, majd elégedetten Fannira emelte a tekintetét:

- Szép kard; nem igaz? Ez a tárgy az emberek egyik próbálkozása a tökéletességre – mosolyodott el fanyarul. - Bár közel sem olyan erős, mint egy angyalkard; azért a mentális erőmmel megedzhetem annyira, hogy kivédje a te pallosodat.

- Add vissza a gyerekeimet és férjemet! – kiáltotta Fanni, majd beljebb lépett a Szentélybe.

- Ejnye, Fanuel? – rázta a fejét Flórián. - Egy angyalnak mindenkit egyformán kellene szeretnie. Miért kivételezel a családoddal?

- Elfelejtetted, Lucifer? Már nem vagyok angyal! Most már anya és feleség vagyok.

- Éppen ezért nem vagy már a barátom – morogta a Bukott Angyal, Flórián hangján. - Most pedig Fanuel… Meg foglak ölni!

Fanni előhúzta a kardját, és utasította Gabrielt – akinek amúgy sem volt hajlandósága beleavatkozni a csatájába -, hogy álljon a családja mellé, és szükség esetén védje meg őket.

 

Csakhogy Lucifer az ő „szórakoztatásról” is gondoskodott. Eddig a fák árnyékában alsóbbrendű, testetlen démonok rejtőzködtek. Melynek jelenlétét még az angyali erőt birtoklók nem is érezték. A lények csakis főnökük parancsát várták, hogy előjöhessenek, és Fanni családjára támadhassanak. Az utasításra nem kellett sokáig várakozniuk; ugyanis Flórián vezényszava elhangzott:

- Támadjatok a halandókra; és tépjétek ki a lelküket!

Miután az utasítás elhangzott, számtalan fekete árny özönlött ki a tisztásra, és azonnal a lemerevedett emberek felé iramodtak. Ám Gabrielnek sem kellet több bíztatás; ígéretéhez híven, kivonta izzó angyalkardját, hogy megvédje a tehetetlen halandókat.

Az első, éles karmú szellemlényre már le is sújtott; amitől a tűzben izzó szemű ördög fekete füstté oszlott szét; majd pillanatok alatt eltűnt az éjszakában. Csakhogy az arkangyal nem sokáig örülhetett a győzelmének, ugyanis a kivégzett démon helyét egyszerre két – hasonlóan veszélyes - alvilági lény foglalta el. Ezek az ördögök nem jelentettek túl nagy veszélyt az arkangyalra, a gondot csupán az jelentette, hogy rengetegen voltak; és mind a halandók lelkére pályáztak.

A lebegő szörnyetegek több felől támadtak, ezért az arkangyal hátrányba került. Hogy továbbra is tarthassa magát, kénytelen volt látszat testét levetve, pillanatok alatt felvenni az eredeti, szárnyas lényét. Előhívva hófehér szárnyait, majd lebegve folytatta harcát a sötét, suhanó démonokkal szemben.

Fanni elkeseredve nézte a harcoló Gábrielt; miközben a kezeiben tartott kardja kezdte elveszíteni a mennyei tüzét. Hiába szegezte rá Flóriánra a fegyverét; Lucifer érezte, hogy Fanni még mindig nem akarja a barátja testét elpusztítani.

- Miért? Miért, teszed ezt Lucifer? Élvezed, hogy bánthatsz?! – kérdezte az asszony, majdnem könnyes szemekkel.

- Ne siránkozz, hanem küzdj! – felelte dühösen a megszállt test; majd elé állt és ő is felemelte szamuráj kardját.

- Nem volt neked elég, hogy megátkoztál?  - erősködött tovább Fanni, miközben a családját védő arkangyal harcára, valamint Flóriánra felváltva nézett. - Még azt sem hagyod, hogy emberként éljem le a nekem megadatott kevéske időt! Minden áron, el akarod pusztítani az angyali szellemet a testemmel együtt?!

- Ugyan már… - kacagott Flórián hangján Lucifer. – Te tényleg elhitted, hogy ez fog történni. Emberi haláloddal, meghal a szellemed is? Az meg sem fordult a fejedben, hogy az egészet talán csak én találhattam ki?!

- Az nem… nem lehet!  - habogott zavarodottan az asszony. - Hiszen te nem szoktál hazudni! – kiáltotta elkeseredetten Fanni.

- Ahogy mondod. Én sohasem hazudok. Akkor sem lódítottam, amikor ezt mondtam neked; csupán egy lehetséges állapotot vázoltam fel a számodra. Ugyanis még én sem tudom, biztosan, hogy mi történik egy emberré vált angyallal a halála után. Még azt sem érzem, hogy amikor emberré válltál, kaptál-e mellé igazi lelket.

- Tehát nem tudni, hogy mi lesz velem a testem halála után – suttogta maga elé Fanni.

- Ne hagyd, hogy összezavarjon! Különben meg fog ölni! – kiáltotta Gábriel, miközben egy alsóbbrendű szörnyetegnek vágta le a fejét, aki közvetlenül Sámuel felett lebegett.

- Fogd be, Küldönc! Úgy sem tudsz neki segíteni! – mordult rá Flórián az arkangyalra; miközben Fannira szegezte az ujját. – Nézz csak rá! Teljesen le van bénulva a tehetetlenségtől és a zavarodottságtól… De, majd én segítek rajta!

Kiáltotta Lucifer és Fanni családja felé fordult; majd iszonyatos gyorsasággal hozzájuk lépett; végül feléjük emelte szamuráj kardját.

Gabriel mindeközben nem tudott – vagy nem akart – ellenszegülni Flóriánnak. Úgy tűnt még mindig szentül hitte, hogy nem érintkezhet közvetlenül Luciferrel; ezért figyelmen kívül hagyta a közelségét, és inkább egy újabb alsóbbrendű démont kaszabolt le.

Ám még ennek ellenére is fél szemmel a megszállt férfi testére figyelt; hátha az lesz oly balga, hogy bosszantsa őt. Viszont Flórián fejében más járt; ő a „kiválasztott” Fanuellel akart harcolni, és nem egy tehetetlen asszonnyal; aki Fanninak hívta magát. Éppen ezért csak egy megvető pillantással jutalmazta Gábriel „haszontalan” segítségét; majd felemelte katanáját, és Tamás nyakát vette vele célba…

 

Fanni ereje visszatért; amint észrevette, hogy szeretett férje halálos veszélyben van; a látványtól ösztönösen reagált. Iszonyatos iramban közeledett a családja felé; majd miközben Lucifer fintorogva rápillantott az arkangyalra; ő is Flórián mellé került.

Fanuel angyalkardja kékes fényben felizzott, mivel érezte gazdája elszánt akaratát.

Aztán a katana lesújtott.

Viszont, Fanni angyalpengéje megakadályozta, hogy férje teste sérülést szenvedjen. Kardja megállította Flórián fegyverét, majd egy elhárító mozdulattal távolabb akarta lökni a férfi katanáját. Viszont Lucifer mosolygásra késztette az őt rejtő férfi arcát, és az asszony angyalkardján elcsúsztatta a saját pengéjét; egészen a keresztvasig. Csakhogy az tűzben úszó fegyver nem tűrte meg magán az ember készítette fémet; ezért ledobta magáról a nem kívánt acélt; anélkül, hogy az asszony megmozdította volna a karját.

Flórián csak erre várt.

Amint megérezte a plusz lökést, kihasználta azt. Hagyta, hogy a lendület eltaszítsa a katanáját, majd megszorította a markolatot és egy szűk hurkot leírva a pengével; felülről Fanni felé vágott. A mulatt nőt megdöbbentette angyalkardja viselkedése; és egy pillanatra ledöbbent; ám ez végzetesnek bizonyult a számára. Ugyanis a katana ezúttal feléje vágott.

Az asszony oldalra hajolt; viszont nem volt eléggé gyors, és így szerzett egy hosszú vágást az oldalára. A vére férje arcába fröccsent; amitől Tamás szeméről lehullt a bénító átok. Egyből kijózanodott és azonnal megpillantotta Fanni összegörnyedt testét. Az asszony kezéből kiesett a fegyvere. Kezét a sebére tapasztotta, majd térdre esett. Ám mindeközben még hallotta, ahogy Tamás az ő nevét suttogta. Erre Fanni ráemelte szenvedő tekintetét; majd ezt elhaló hangon ezt mondta:

- Fogd a gyerekeket… és menekülj... Gyorsan!

A nőt kezdte elhagyni az ereje és nehezen lélegzett; miközben az életéért küzdött. Lucifer komoran nézte a szenvedő asszonyt, odalépett elé és szánakozás nélkül ezt mondta neki:

- Hát ennyire futotta tőled, embertestbe zárt Fanuel – gúnyolódott; majd Tamásra pillantott.

A lelkész, még sohasem látta ilyennek Flóriánt. Az zöldszemű férfi élvezettel nézte, ahogy felesége szenvedett. Tamás hátrált, miközben Dávidot és Sámuelt is magával húzva. Az erejének köszönhetően a gyerekek is kezdtek magukhoz térni. Aztán, amint meghallották édesanyja elhaló „Meneküljetek” szavát. Szó nélkül szaladni kezdtek.

Dávidnak - bár megrémítette a látvány -, mégis volt annyi hideg vére, hogy öccse kezét megszorítva, elfusson. Ezt Tamás is észrevette és a gyerekek nyomába iramodott. Csakhogy a menekülők nem jutottak messzire; ugyanis egy kisebb alsóbbrendű démon csapat elállta az útjukat.

Ezt Lucifer előre látta, ezért nem zavartatta magát a menekülők látvánnyal. Minden pillanatot ki akart élvezni, ami Fanuel haláltusájáról szólt. Örvendezve szemlélte, ahogy az asszony teste elterült a földön, és ziláló lélegzete lassulni kezdet; miközben tekintélyes vér hagyta el testét, melyet a keményre taposott föld mohón itta be.

 

A halandók megtorpantak a démonok láttán. Még Tamás sem látott hasonló jelenéseket; ennek ellenére érezte, hogy veszélyesek. Éppen ezért a fiúkat a háta mögé húzta, majd egy botot kapott fel a földről. Az eszközzel a legközelebbi, izzó szemű ördög felé csapott; ám a fa fegyver akadálytalanul haladt át az árnytesten.

Tamás még mielőtt egy újabb haszontalan támadásra szánta volna el magát, váratlan meglepetés érte. A látóterébe két fehéren világító szárny úszott; melyek Gabrielé voltak. Az arkangyal eléjük vágott, és tüzes kardjával a köréjük gyűlt démonokat kezdte irtani.

- Egy angyal? – kérdezte ámulatba esve Sámuel, aki mindent látott apja lába mögül kikukucskálva.

- Maga Gábriel!? – tudakolta kis idő múltán Dávid; mivel a szőke angyal, erősen hasonlított a tetőn látott férfire.

A szellemlény, amint végzett a tisztogatással, megszólalt:

- Hagyom, hogy lássatok, mert megígértem anyátoknak; hogy vigyázok rátok. De nem akarom, hogy útban legyetek. Szóval, maradjatok mögöttem!

Tamás ledöbbent, nem pontosan ilyennek képzelt el egy angyalt. A gyerekeknek sem tetszett a rideg, parancsolgató „madárember”; mégis érezték, hogy jobb lesz, ha rábízzák magukat. Ezért lassan haladva elindultak azon az úton, amit Gabriel az imént tisztított meg a számukra.

 

Nem telt el sok idő, és Fanniból szinte majdnem elszállt minden élet. Lucifer egy kicsit csalódott is volt emiatt. Hosszabb haláltusát akart csodálni; ezért az asszony fejét megemelte és azt suttogta neki, hogy:

- Hamarosan elvész a tested és az angyali lényed. De ne aggódj Fanuel! Nemsokára a fiaidat is kezelésbe fogom venni. Azután a férjedet. Mit gondolsz; ők is ilyen hamar ki fognak múlni, mint te? – tudakolta gonoszul Lucifer. - Bár az nem olyan biztos. Hiszen a lelkükkel még eljátszadozhatom. Egy egész örökkévalóságig, fognak szenvedni.

Aztán sarkon fordult és a menekülők után indult; ezúttal, szépen lassan; hogy kiélvezhesse a halandók félelmét. Először a férjet akarta célba venni, aki a gyerekeket védelmezőn a teste mögé rejtette; miután megérezte a közeledő gonosz tekintete, mely rájuk szegeződött.

 

Gabriel időközben végzett az utolsó démonnal is. Ezért most már szabadon érezhette, ahogyan Lucifer feléjük közeledett. Flórián arca diadalittasan mosolygott. Előre élvezte a véres diadalt, és az azt követő Káoszt; ami romba dönti majd a Földet.

Az egyedüli problémája Gábriel volt, aki most előtte állt, szárnyival eltakarva az embereket. Bár Lucifer jól tudta, hogy az arkangyal nem akarhat vele megküzdeni. (Hiszen akkor sem mert kiállni vele szemtől szembe, amikor lázadását szította a Mennyben.) Ezért a démoni lény most is jogosan feltételezhette, hogy Gabriel nem olyan bátor; hogy megszegje a felülről kapott parancsot, és nyílt harcba keveredjen vele. Ám, biztos akart lenni a dolgában. Ezért nyíltan felszólította az arkangyalt:

- Küldönc! Akarsz-e harcolni velem?

Gabriel megdöbbentette a kérdés; pedig minidig is tudta rá a választ. Nem vívhatta meg az emberek helyett a csatájukat. Nem avatkozhatott bele nyíltan, Lucifer terveibe. Mindez tilos volt a számára. Megölni pedig végképp nem ölhette meg Flóriánt, hiszen azzal minden parancsát felrúgta volna. Ezért az arkangyal, csupán ennyit mondhatott:

-  Nem – bármiféle magyarázkodást hiábavalónak érzett volna; ezért leengedte a kardját és félreállt.

Lucifer elmosolyodott; ezt a győzelmet már a zsebében érezte.

- Akkor, hát mókázzunk! – felelte, majd a családhoz lépett. – Melyikkőtökkel kezdjem?

 

 

Ám ekkor furcsa dolog történt.

Fanni - látszólag élettelen teste - iszonyú erőt kezdett kiárasztani magából. Az asszony magától emelkedett fel; miközben a hátából két energianyaláb lövellt ki, amelyek szárnyak alakját kezdték felvenni. Bár ez csupán energia maradt, olyan fényt árasztott, hogy még Tamás szeme is látta ezt.

Az egykori Fanuel ereje teljes fényében felragyogott. Bár az eredeti angyaltestét képtelen volt megidézni; lelkének mágiája felszabadult. Fanni emberi énje mindig is védte Flóriánt, ezért nem akarta súlyosan megsebesíteni a férfit. Ám, most az angyali természet dominált az asszony testében, aki már eltökélte, hogy megszabadítja a világot Lucifertől. Ezért a mulatt asszony ismét megmarkolta a fegyverét; melynek kék lángjai soha nem látott erővel csaptak fel a fegyver körül. Fanuel eltökélt arcát, megvilágította ez a tűz; miközben a fénynyalábokkal, akár a szárnyakkal csapkodni kezdtek, és Fanni teste szállni kezdett. Egyenesen Lucifer irányába.

A váratlanul jött energia egy pillanatra kizökkentette Lucifert a támadásból; így az angyali asszony időben odaért, hogy semlegesítse a Tamásnak szánt ütést.

- Nem engedem, hogy bántsd a lelkeket! – kiáltotta Fanuel, és egy erőteljes angyalcsapásával kiverte a fegyvert Lucifer kezéből.

A katana a földre esett. Túlságosan távolra került ahhoz, hogy a férfi utána tudjon vetődni.

 

 

Flórián teste erre megtorpant. A látványtól egy szót sem tudott kinyögni. A váratlanul előtörő erő megzavarta Lucifert. Ám annyi hidegvére még maradt, hogy széttárja a karját, és egy alattomos kérdést szegezzen az előtte lebegő Fanuelnek:

- És most mi lesz? Megölöd Flóriánt?

- Ha muszáj, megteszem – felelte hűvösen Fanuel. – De jobb szeretném, ha előbújnál belőle és szemtől szembe küzdenénk meg.

- Azt teljességgel lehetetlen – válaszolta Lucifer, majd lesütötte a szemét. – Már egyesültem ezzel a testtel…; nem bújhatok csak úgy ki belőle, ahogy az előzőekkel tettem… – a férfi hangja elakadt, de aztán ismét folytatta. - Ezt magad is jól tudod, Fanuel!

Flórián magabiztossága abba maradt. Egész valóján remegés futott végig. Aztán mire megint felemelte a fejét. Olyan csodálattal nézett az asszony energia szárnyaira, mintha valóban egy angyalt látott volna maga előtt, és ettől a látványtól akaratlanul is letérdelt.

- Fanni… te, angyal vagy? – hangzott Flórián igaz lelkének a hangja.

- Flórián! - kiáltotta boldogan az asszony, sarokba szorítva a dühödt Fanuel természetét. – Tényleg önmagad vagy? – bár még az angyali erő kitartott és a szárnyak is látszódtak; Fanni szíve ismét ellágyult, és meg akarta érinteni a férfi kezét.

- Ne érints meg! - ellenkezett riadtan Flórián lelkének maradványa, miközben kezeit maga mögé tette. – A Démon mindjárt visszatér. Ezért meg kell ölnöd engem! Méghozzá most, azonnal!!!

Fanuelt elkeseredetten érték ezek a szavak; haragja elszállt, és már csak szánalmat tudott érezni az előtte térdelő személy irányt.

- Nem! - kiáltott vissza Fanni. – Még élhetsz, csak ki kell űznöd magadból Lucifert!

- Magad is tudod, hogy ez nem lehetséges! – nézett Flóián az angyali asszony szemeibe. – Neked sincs más választásod... Használnod kell a kardodat!

- Miért akarsz meghalni? – ellenkezett Fanuel.

- Tudom, hogy nem vagyok többé a testem ura. Fanni! Én az emberek javát akartam szolgálni; nem a világunkat elpusztítani! - kiáltotta elkeseredetten a férfi – Gyerünk! Tedd meg!

Az asszony újra a régi Flóriánt látta maga előtt. Ezért teste ereszkedni kezdett, energiaszárnyai pedig szertefoszlottak. Nemsokára megint egy kedves ismerős állt Flórián előtt. Ennek ellenére az angyali penge továbbra is erősen izzott; mivel a földöntúli kard erezte, hogy hamarosan vért fog ontani.

Flórián engedelmesen széttárta a karjait, és továbbra is térdelve várta a véget.

- Lehet másképp is – ellenkezett Fanni. - Lucifer!... Lucifer! Gyere elő.

 

- Mit csinálnak? - tudakolta Tamás.

A kérdését magának tette fel. Zavaros volt, mind Fanni, mind Flórián viselkedése. Tamás látta, hogy a férfi nem önmaga; ám azt nem hihette, hogy Lucifer valóban a világukban van. Legalább, ha érthette volna ezt az egészet; akkor talán tudott volna segíteni Fanninak. De így teljesen tehetetlen maradt. Azt viszont nem is gondolta, hogy a halk szavait Gábriel is meghallotta. Arra pedig végképp nem számított, hogy az arkangyal válaszolni is fog rá.

- Azt hiszi, hogy előhívhatja a Lázadó egykori makulátlan lelkét, és megtisztíthatja azt.

Tamás sejtette, hogy a „Lázadó” megnevezés Lucifert takarta; mégsem tudta ép ésszel felfogni.

- De ez lehetetlen!... - tiltakozott a férfi, ám egyből abbahagyta a beszédét nehogy ostobának látszódjon az angyal előtt.

- Sajnos tényleg lehetetlen. De Fanuel még hisz benne, hogy Flórián és a Lázadó összeforrt szellemét még szétválaszthatja – sóhajtotta az arkangyal.

 

- Kár volt előhívni… Tudod, hogy rám nem hat… a szentimentalizmusod. És most előidézem a végzeted…, amit már eonokkal ezelőtt meg kellett volna tennem – válaszolta szaggatottan az idegen elme, miközben Flórián egész testében ismét remegni kezdett.

- Akkor miért nem tetted? - kiáltotta könnyes szemmel Fanni.

Fájt neki, hogy Flórián miatta szenvedett; valamint az, hogy Lucifer még mindig olyan kiismerhetetlen.

- Fanuel - közölte Flórián zavartan, akinek a térdei még mindig a földön voltak – Tudod, hogy ez nem rajtam múlt.

- Flórián kérlek, ne haragudj rám! - kiáltotta az asszony.

Érezte, hogy az oldalán tátongó sebe ismét szétnyílt, és ez a fájdalom elviselhetetlen volt a számára; de nem hagyhatta, hogy ezt a feléledő Lucifer is megneszelje. Kardját a fehér férfi nyakának szegezte.

- És most mit teszel? - kérdezte gúnyosan a Bukott Angyal.

- Tudod te azt nagyon jól – válaszolta határozottan Fanni.

- Ugyan már. Gyáva vagy te a gyilkoláshoz. A Lázadás idején sem merted használni a kardodat.

- Ez nem igaz! – kiáltotta Fanni, azt hitte, ha Lucifer felingerli, akkor könnyebben végezget vele; ám Flórián arca meggátolta a mozdulatait.

- Akkor, mi az igazság? Talán fontosabb dolgod akadt, mondjuk elárulni a legjobb barátodat!?

Fanuel képtelen volt válaszolni, csak a fejét rázta. Majd, amikor Lucifer megpróbált felállni, kardjának lapját a jobb vállára helyezte, és visszaszorította. A penge ereje megsokszorozódott az asszony angyali erejének köszönhetően; és hatalmas erővel nyomta vissza a térdelő testet.

Flórián felüvöltött. Az angyali erő égette a bőrét. A fájdalom, pedig egyből magához térítette az igazi lelkét. Vérző vállára tette a kezét és értetlenül nézett a nőre. Nem hitte el, hogy még mindig él. Az asszony könnyes szemeibe nézett, és egyből rájött a lényegre:

Fanni képtelen végezni vele!

A megtört nő úgy állt előtte, akár egy szobor. Mozdulatlanul és tehetetlenül. Flórián fájdalma lebénította Fannit; képtelen volt tovább vinni a mozdulatsort. Nem akarta megölni a barátját, vagy tovább folytatni ezt az egész harcot. Legszívesebben eltűnt volna ebből a világból.

Akaratlanul idézte fel az emlékeit, Flóriánról és az eddigi életéről. Az emlék nem eresztette, vagy csak Fanni nem akart magához térni, így azt sem vette észre, hogy a szemei még mindig könnyeznek.

Flórián látva barátnője tehetetlenségét, összeszedte teste feletti akaratának minden morzsáját, és mindkét karjával előrekapott. Szorosan megfogta az angyalkard lángoló pengéjét. A pallos, azonban ezt nem hagyta, hogy egy egyszerű ember keze hozzáérjen. Még erősebben kezdett lángolni.

Flórián kezei égtek, miközben iszonyatosan szenvedett. Ám a férfi összeszorította a fogait, és nem eresztette el a pengét. Keményen fogta az angyalfegyvert, még annak ellenére is, hogy kezének húsát már megszenesítette. A kard hegyét mellkasának szegezte, és egy határozott mozdulattal magába húzta a pengét.

Az angyalfegyver pedig eggyé olvadt vele. Könnyedén áthatolt a szívén, félbevágva ezzel élete fonalát.

 

Fanni sikítva engedte el a pallosát. Akkor még fogta, amikor Flórián magába húzta a fegyverét. Ugyanúgy érezte a törékeny test végét, akárcsak a kard. Az asszony nem bírta már tovább elviselni ezt az érzést, ezért szinte eldobta magától a fegyverét, aminek a tulajdonságaira egykor oly büszke volt. A kard, pedig ebben a pillanatában el is vesztette a tüzét. Sőt megtagadta Fanuelt, aki ebben a pillanatban igazi emberré vált.

Flórián halott torkából őrjítő és dübörgő üvöltés szállt fel. Még mindig térdelt a teste, de a hangot már nem ő adta ki. Lucifer átkozódó hangja volt ez. Flórián testével együtt az ő valóját is eltalálta a megáldott penge. Bár, ő maga nem halt ebbe bele, de szellemerejét lényegesen lecsökkentette az angyalkard. Nem bírt tovább egy vesztes halandó testében raboskodni, ezért a szemein át kiszökött.

Sötéten fénylő, alaktalan füst szállt az ég felé. Elviselhetetlen földöntúli bűzt árasztva magából. Ám Fanni ezt már nem látta. A felszabaduló a szagtól azonnal elvesztette az egyensúlyát, amitől ismét a földre huppant.

Pont ezt várta a füstszerű szellem is. Egyből elfelejtette, hogy az ő ereje is lecsökkent; hiszen most szabadon rátámadhatott az asszonyra. Remélte, hogy magával ragadhatja az ő lelkét is. Azt akarta, hogy bűnhődjön vele ő is az idők végezetéig, amikor visszatér a Pokolra.

 

Ám, akkor egy erős energianyaláb az ellenkező irányba kényszeríttette. Nem tudott ezzel az árral szembeszállni, túl gyenge volt ehhez az ereje. Hiába kapálózott, képtelen volt menekülni.

A láthatatlan sodrás egyre csak gyorsult, és egy kis ezüstgömb felé irányította. A „börtönt” Gábriel varázsolta elő és a kezében tartotta. A tárgyat az „Ítéletvégrehajtóktól” kapta, még a küldetése előtt. Bár halandó Flóriánt magát nem bánthatta, küldetésének észe volt az is – Fanni felkészítésén túl -, hogy a legyengült Lucifert elkapja és visszavigye a Pokolba. Éppen azért a mostani áramlatot az angyali akaratával irányította. Könnyedén befogta a gyenge Lucifer rögtönzött alakját és jól elzárta a földi világ elől.

 

 

A fojtogató szag már megszűnt egy ideje, viszont az asszony csak nehezen tért ismét magához. A családja vette körül és az ő hangjuk szólongatták vissza az életbe. A nő nagy nehezen felült. Értetlenül nézett Flóriánra, akinek felnyársalt testéből még mindig kiállt a kardja, ám most már nem lángolt. Pengéje sötét volt, akár az éjszaka, és még mielőtt Fanni felé nyúlhatott volna. Fényes villanással szétporladt.

Az asszony most értette meg, hogy az erő, ami az angyalfegyvert irányította, már nem az ő kezében van. Ám még valamire rá kellett jönnie. Arra, amire eddig még nem is gondolt:

Ismét csak kihasználták!

- Nem én születtem arra, hogy legyőzzem Lucifert, hanem Flórián - válaszolta keserűen Fanni, miközben lassan feltápászkodott a földről és Gabrielre nézett. – Csak azért adtatok nekem embertestet, hogy a Lucifernek szánt csapda látszata teljes legyen. És én ostoba ezt észre sem vettem.

- Helyes észrevétel – bólintott érzelemmentesen az arkangyal. - A kiválasztott, a Flórián nevű férfi volt az, akibe a Gonosz belebújt. Téged pedig úgy állítottunk be, mintha te lennél az igazi „kiválasztott”, aki majd legyőzi Őt. A Gonosz is így sejtette, ezért keresett fel téged olyan gyakran; és ezért akart megtörni is. Ám Fanninak nem sok esélye lett volna ellne; hiszen egy részed, még mindig angyal volt. A Gonosz Földi hatalmát, csakis egy ember törheti meg - magyarázta a szokásos higgadtságával Gábriel.

- És ezt csak most mondod – morogta Fanni. - Ismét kihasználtál! Ez nem volt szép tőled, már lassan olyan aljas leszel, mint az ördögök.

- Ne légy rám olyan dühös; én csupán parancsot teljesítettem. És különben is győztél, nem igaz? És a családod is életben maradt – magyarázta Gabriel a legkisebb bűntudat nélkül.

- Hát persze... - sziszegte Fanni, miközben visszahanyatlott a teste. - Hát persze...

- Anya jól vagy! – kiabálták aggódva közösen a gyerekek.

- Persze! Nem halok meg egykönnyen. Elvégre még mindig van egy kis angyali erőm - ölelte át a két fiút az anya.

- Azt hiszem, most már távozhatok. Végleg eltűnök az életedből – az arkangyal indulásra készen lebegett; miközben még mindig a kezében tartotta a gömböt. - Tudom, hogy nem kéne elmondanom, hiszen már sejted. De, a Gonosz hatalma nemsokára teljesen elenyészik. Az átka is el fog tűnni. Ezek után végre mindent elfelejthetsz. És úgy fogsz élni, ahogy mindig is szerettél volna, életed végéig. Úgy fogysz meghalni, mint egy egyszerű halandó - válaszolta Gabriel, és kitárta hatalmas fehér szárnyait, hogy magasabbra jusson.

- Ideje lesz valami hasznosad is tenned, vidd vissza Lucifert oda, ahová tartozik – felelte Fanni rosszmájúan.

- Értettem - az arkangyal halványan visszamosolyogott. – Tudod, sosem kedveltem a nyers modorodat. De, azért örülök, hogy most már teljesen emberré válátál – válaszolta Gabriel, majd megfordult és elrepült.

Fanni bólintott. A mellkasára nézett, és látta, hogy eltűnt az angyali jele. Most már látta, hogy Gabriel mindent visszavett, amit pár nappal ezelőtt ajándékba adott. Mind a kardot, mind a plusz angyali erőt, magához vette.

Gondolataiból a hozzábújó kisebbik fia zökkentette ki:

- Anya - fordult oda Sámuel az édesanyjához - Flórián most meghalt?

- Igen kicsim, sajnos meghalt – felelte gyászosan az asszony.

- Az angyal miért nem segített neki? – tudakolta tovább a fiú.

- Mert nem tudott;… és szerintem nem is akart - válaszolta fáradtan Fanni.

- Anya! Minden angyal ilyen gonosz? – kérdezte keserűen Dávid.

- Nem gonoszok, csak a legtöbbjük... Hszi! – az asszony akaratlanul is az oldalához kapott. - Azt hiszem kórházba kéne mennem… - préselte ki ajkai közül a szavakat; majd elernyedt a teste.

Az egész család rémülten fogta közre, az erejét vesztett asszonyt.

- Ne halj meg, kérlek! - riadt meg Tamás; ám Fanni füle már nem fogta fel ezeket a szavakat.

 

 

 

VII. rész