Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


bevezetés: Az angyalok mítoszába

 

Angyalokról, már mindannyian hallottunk. Ők azok aKép halhatatlan, szárnyas lények, akik: védenek, segítenek és őrködnek a lelkünk felett; halálunk után, pedig elvezetnek minket a Mennyországba. Ha meghalljuk az angyal szót, akkor általában egy pufók kisgyereket képzelünk el hófehér galambszárnyakkal, aki a felsők között repked, és kicsiny, csillogó trombitáját fújja. Esetleg egy szép fiatal képe (lehet egyaránt lány és fiú) jelenik meg lelki szemeink előtt, aki vidáman olvasgat, vagy a természetet csodálja. Ritkábban látni szomorú vagy harcos angyalokat is; bár ezek az ábrázolások sem idegenek a művészek körében.

 

Az angyal, héber-görög eredetű szó. Jelentése: „hírnök”, „hírvivő”, „hírt hozó”.

A Biblia, úgy írja le őket, mint testetlen és nemtelen szellemlényeket, akiket halandó ember, csak akkor Képláthat, ha Isten ezt megengedi. Bár nincs valódi, húsvér testük, gyakran előfordul, hogy emberi (általában kellemes külsejű, fiatal férfi) alakot vesznek fel, és amíg szent küldetésük tart, addig a Földön maradnak.

 Céljuk, a kiválasztott emberek segítése, és jó útra vezetése, esetleg a gonoszra való figyelmeztetése. Mivel Istent nem láthatja meg élő ember, – ha megpillantaná, akkor azon nyomban meghalna – ezért angyalokkal tolmácsolja akaratát az emberek felé. Néha elég, ha a kiválasztott, csupán hallja az angyal szavát; - ez általában félálomban, vagy imádság közben szokott bekövetkezni – vagy alaktalan, repülő fényességként látja. Ám az is előfordulhat, hogy (lebegő) emberalakban találkozhatunk velük.

 

 

 

 

 

Az összes angyal, egyszerre teremtettetett. Alap esetben, nem tudnak sem szaporodni, sem pedig meghalni. (Pontos adat nincs arról, hogy mennyi lehet az összlétszámuk.) Jellemzőjük, hogy: alázatosak Istennel szemben, hatalommal és nagy tudással bírnak, viszont földi tevékenységük alkalmával korlátozva vannak.

Az angyalok feladatai (csupán néhányat említenék meg) között szerepelhet:

-         az imádat és dicséret Isten felé,

-         a kinyilatkoztatás - azaz az emberek felé közvetített üzenet átadása,

-         a védelem – gondoljunk, csak az oroszlánverembe vetett Dániel esetére, akit nem bántottak a fenevadak, mert az angyal „becsukta” a szájukat.

-         a kiszabadítás – például, az apostolok kiszabadítása a börtönből,

-         a gondoskodás – a meghalt lelkek kísérése,

-         a hitben való megerősítés – pl. a papi hivatásban,

-         a (gyermeki) imák megválaszolása,

-         a gondozás és ellátás – mint lelki támasz, mint élelem vitel a prófétáknak.

 

Nem csupán jó angyalok vannak, létezhetnek gonoszok is; akiknek egy része ördöggé vált, más csoportjai, viszont kitaszítottak lettek az özönvíz után (részletesen lásd. Emberek és angyalok témakörében). Vannak, olyan démonok is, akik kinézettre hasonlíthatnak az angyalokra, de nem viselkednek úgy. Rosszra és káromlásra csábítanak, szép külső mögé bújva, hatalomra, és emberek feletti uralomra törekszenek.

 

 

 

Az angyalok kilenc rendje (római katolikus felosztás szerint):

 

1.     Szeráfok (Hatszárnyú angyalok - kettővel fedik el az arcukat, kettővel fedik el a lábukat, kettővel, pedig lebegnek)

2.     Kerubok (lángoló pallosú angyalok)

3.     Trónusok (Isten trónjánál ülők)

4.     Uralmak (Angyal „főnemesek”)

5.     Erények (A hét erény, angyali megtestesítői; mint: Bölcsesség, Mértékletesség, Bátorság, Igazságosság, Hit, Remény, és Szeretet)

6.     Hatalmasságok (Angyal „hadvezérek”)

7.     Fejedelmek (A földi uralkodókat, és törzsi vezetőket segítő angyalok)

8.     Arkangyalok („Főangyalok”, négy híreset ismerünk közülük: Gabriel, Michael, Rafael és Uriel vagy ismertebb nevén Lucifer)

9.     Angyalok (Őrző angyalok)

 

Három hierarchiájuk van. Az elsőbe tartoznak: a Szeráfok, Kerubok, Trónusok. Akik a legközelebb állnak Istenhez; ez által, ők a leghatalmasabbak.

A második hierarchiában: Uralmak, Erények, Hatalmasságok - tartoznak; ők, mintegy közvetítő kapocs az első és a harmadik csoport között.

Az utolsó, harmadik hierarchia: Fejedelmek, Arkangyalok és Angyalok - tagjai az emberekhez állnak közelebb; általában ők kapják a parancsot, hogy alkalmanként jöjjenek át az emberek világába.

 

 

 

Az angyalokról általában:

Érzékszerveik: Minden érzékszervük kifinomult; a napfényt viszont egyes fajok nem kedvelik.
Táplálkozásuk: nem esznek, fő éltetőerejük a szeretet.
Ruhájuk: Ha emberi alakot vesznek fel, akkor hófehér, hosszú és bő inget (köntöst) viselnek, mely néha fényt is áraszt magából. A harcos angyaloknak páncéljuk és fegyvereik is vannak.
 
 

 

 

 

 

Eredetmondáik:

Az angyalokat, a zsidó mitológiákból származtathatjuk; történetüket, a kereszténység vettek át, és az egész világon elterjedt. A Biblia szerint, Isten az univerzummal, és a mennyel együtt teremtette az angyalokat is. Létezésükre, azért volt szükség, hogy benépesítsék a Mennyet.

Az agyalok, nagy valószínűséggel, azokból a „segítőszellemek” mondáiból fejlődtek ki, akik a halottakat átirányították a túlvilágra. Már a természeti népeknél léteztek, olyan szellemlények, akik jószándékúan segítették az embereket, és megnyugvást hoztak a számukra. Viszont léteztek, olyan rossz-szellemek is, akik betegséget hoztak a halandókra. Ennek oka, általában, az emberi gonoszság volt. Így büntették a szellemlények a halandókat, mivel nem éltek úgy, ahogy az elvárható lett volna. A Bibliában is olvasható, betegséghozó angyalok jelenléte, pl. a Jelenések könyvében.

Egy másik eredetmonda szerint, az angyalok a zsidó mitológiában ismert vihar(kis)istenekből alakultak ki. Ezek a szellemlények, gömb alakban, a sötét felhők között cikáznak, és fehér fényt bocsátanak ki magukból. Az emberek közé is leereszkednek, és gyakran beszélnek is hozzájuk; viszont megérteni, csak azok a halandók tudják, akik különleges képességekkel rendelkeznek.

A kétkedők, ebben a leírásban, azonnal felismerhetik a gömbvillám jelenségét; így könnyen állíthatják, hogy az angyalok lényét ez a különleges villám ihlette. Ám a mostani angyalok sokkal többek, holmi világító és sistergő feszültséggömböknél. A továbbfejlődött változatokban, már emberi alakot is képesek ölteni, és lángoló pallosukkal a kezükben csodát tehetnek (pl. amikor megszólalt Bálám szamara); ezt pedig nem lehet természeti jelenségekkel megmagyarázni.

Az angyalok jelen lehetnek csodáknál, viszont nem feltétlen a jelenlétük ehhez. Tehát, angyal bárhol lehet, viszont megjelenni nem kell neki. Az álmukban is kapcsolatba léphetnek velünk, és így adhatják tudtunkra, a létezésük. Angyalok, lehetnek köztünk, akkor is, ha nem látjuk őket. Van, aki ösztönszerűen érzi őket; de a legtöbben erre képtelenek vagyunk.

Ezt azonban az ateista tudósok mindössze a tudatalatti egyfajta megnyilvánulásának tartják. Vagyis, azért hallunk álmunkban, hozzánk beszélő angyalokat, mert a lelkünk mélyén vágyunk rá.

Viták mindig lesznek az egyházi és a világi tudósok között; és nem csupán az angyalok létezéséről, vagy cselekedeteikről.

 

 

 

Angyalok és ördögök:

Voltak, olyan angyalok, akik Isten ellen fordultak. Az angyalok serege, ezért két részre szakadt. A lojális – vezetőjük Michael -, és a lázadó szellemlények – élükön Luciferrel - összecsaptak; majd hosszú és véres küzdelmek után a lázadók elbuktak. És belőlük lettek az ördögök, akik a Pokolba kerültek. Ezáltal létrejött két teljesen ellentétes világ. A minden jóval és békével élő Menny; valamint ennek ellentéte, a Pokol.

A lázadó angyalok megváltoztak, amikor a Pokolba kerültek. Rút lett a külsejük. Szőrös kecskeszerű alkatot kaptak, szarvakkal és patával. Fehér szárnyuk vagy eltűnt, vagy sötét denevérszerű bőrredőket kaptak. Gonosz lényekké váltak, akik az embereket próbálják rosszra csábítani.

Ám minden angyallá vált ördög közül Lucifer járt a legrosszabbul. Őt, büntetésül, láncra verték a Pokol fenekén. Szép arcát elvették, és három, ronda, félig állati képpel verték meg. Ő is szarvakat és szőrös testet, kapott és örök szenvedésre bocsátották a Kárhozatban. (Dante: Isteni színjáték-ában bővebben olvashatunk arról, hogy hogyan nézhet ki.)

A Biblia (Jelenések könyve), említést tesz arról, hogy Lucifer láncai ezer évig kitartanak, hiába is próbálna szabadulni a főördög; ám amint letelik az idő, a gonosz elszabadul, és a Földre jön, hogy elpusztítsa a világot.

 

 

 

Emberek és angyalok:

Az özönvíz előtt, az angyalok (más megnevezésük Isten fiai) egy részének a figyelme az emberek felé fordult. Különösen, a gyönyörű asszonyokat figyelték, akiket különösen vonzónak találtak. Ezért önkényesen, - dacolva az esetleges büntetéssel - leszálltak a földre, és felvették szép férfialakjukat. A nők, pedig egyből heves szerelemre gyúltak irántuk.

Az angyalférfiak, feleségül vették az emberasszonyokat, akik gyermekeket szültek nekik. Ezek a fél-angyal utódokat nefilim-eknek hívták. Ők voltak a „nagyok”. A kifejezés nem egyértelmű, általában óriásoknak hívjuk őket.  Akik felnőtt korukra, gigantikus méretűre (több mint két méteresre) nőttek, és izmossá váltak. Természetük, azonban egyátalán nem hasonlított angyalapjukéra. Kegyetlenek és erőszakosak lettek. Kínozták az embereket, önkényeskedtek és raboltak. Állatias, ösztönlényekké váltak, akik élvezetből gyilkoltak. Kegyetlenkedésük hírhedté tette őket, az emberek rettegtek tőlük. Egy másik (ritkább) értelmezésben viszont normálméretűek voltak, viszont erősek és kegyetlen természetűk ugyanúgy megmaradt a legendákban. Így nyerték el a „nagyok” címet, ami inkább mutatott híres vagy inkább hírhedt kifejezést. (A legritkábban hangoztatott elmélet, hogy kezdetben a „nagyok”, emberfeletti erővel és elmével rendelkeztek. Amivel az embereket segítették. Így kapták meg a „nagy” jelzőt, amit ez esetben inkább híresnek lehet fordítani.)

       A legáltalánosabb vélemény viszont mégis az volt, hogy a nefilim gonosz, és az embereket is lezülleszti. Ezért ez a sok rossz arra kényszeríttette Istent, hogy özönvizet zúdítson a Földre. Ennek a bibliai történetnek a folytatása, a mindenki által jól ismert, Noé bárkájának a históriája. Csak Noé és családja bizonyult igaz embereknek, akik azt a feladatot kapták, hogy megmentsék a föld szárazföld állatainak egy-egy képviselőit.

A nefilimek is mind elpusztultak az özönvíz idején, akárcsak az angyalok asszonyai. A bűnbe esett angyal-férfiak fenyítése, pedig az volt, hogy képtelenek voltak levetni embertestüket; ennélfogva, az megfulladt; de mivel Isten fiai halhatatlanok voltak, szellemük nem pusztulhatott el. Ám bűnhődésük, itt nem ért véget; a többi angyal nem engedte vissza őket a Mennybe; ezért kitaszított, és céltalanul bolyongó szellemlényekké váltak. Ők néha felvehetnek angyalszerű alakot, és rosszra csábíthatják az embereket; mintegy bosszút állva régi sérelmikért.

 

Viszont nem minden angyal-ember kapcsolat ilyen drámai. Léteznek, olyan angyaltörténetek, amiben szegén családok befogadtak egy-egy poros vándort, akiket szerény körülményeik ellenére, megvendégeltek. Az angyalvándorok, azonban felfedték valódi kilétüket, és elmondták, hogy jobb lesz a családjuk élete.

 Kép

Nem csak jótékonykodó angyalok, létezhetnek; vannak igazi harcosok is. Amikor a zsidók harcban álltak az asszírokkal és, csupán egy maroknyi csapat nézhetett szembe a túlerőben lévő ellenséggel; akkor az éjszaka leszálltával, Isten elküldte egy szellemteremtményét (a Halál Angyalát), kiválasztott népének a megsegítésére. A kardos angyal, nesztelenül belopózott az ellenség táborába, és egyetlen éjszaka leforgása alatt több mint 180 ezer embert ölt meg; győzelemre segítve, ezzel a zsidókat.

 

 

 

Az angyalok és angyalszerű lények, más népek mondavilágában:

Indiában is léteznek angyalok, ők csodaszép szellemlények, akik emberi alakban is képesek megjelenni.

Az angyalok a Korán (a muszlin világ szent könyve) is megemlíti. Itt általában világos, lebegő vagy repülő gömbökként írják le őket. Bár emberszerű alakot nem öltenek, beszélni ők is képesek az emberekkel.

Az ógörög mondavilág egy változata szerint, a Hárpiákat (félig asszony-, félig madártestű), a halottak lelkét átkísérik a túlvilág folyójához (szarkofág faragványokon gyakori az ábrázolás). Ezek a lények természetesen, nem azonosak a tenger felett szárnyaló, emberevő szörnyetegekkel. Ők a jó-hárpiák, akiknek asszonyi külsőjük szép, és a természetük is szelídebb. Az elhunytak lelkét, felkapják, és elrepülnek velük a túlvilág bejáratáig, ahol a révész már várja őket. Egyszóval, ők is ihletői lehettek a szárnyas angyaloknak.

A kelta-germán legendákban, gyönyörű walkürökről (ejtsd valkűr)  tudunk. Ők, csupán a hős harcosok lelkét kísérték a Walhallába (Hősök Mennyországa). Ahol a szellemek, Odin (főisten) asztalához ülhetnek, és mulatozhatnak; amíg el nem érkezik a nagy háború (Ragnarök), ahol a démonokkal kell megküzdeniük, hogy az élők világa ne pusztuljon el. Amíg tart a lakoma, addig a walkürök csapatai együtt vanak a harcosok társaságával. Ezek a „nők” gyönyörű, de erős asszonyok. Nekik is vannak szárnyaik (egyes fordításokban viszont csak toll-ruhát viselnek), amivel repülni is tudnak; ám a bibiai lángoló pallosú angyalokkal ellentétben, nekik lándzsa a fő fegyverük.

 

 

 

Egy mai angyalmítosz:

A mai napig is vannak, olyan történetek, amiben az emberek arról számolnak be, hogy angyalokat láttak.

Egy híres észak-amerikai legendának a színhelye egy kigyulladt ház volt, amiben, a lángok, már elleptek minden helyiséget. Egy tűzoltó, azonban mégis bement, hogy kihozza a bent rekedt, hatéves gyermeket. A férfi nem volt biztos benne, hogy a kislány még élhet, ám mégis megpróbálta felkutatni. Aztán egyszer, csak sírást hallott az egyik szobából, és a tűzoltó a nappali irányába indult. Ott megtalálta a gyermeket, aki alig volt eszméleténél az erős füst miatt.

A férfi, egy pokrócba csavarta a kicsit, és megpróbálta kivinni a forró helyiségből. Ám, amikor a kijárat felé ment volna, hirtelen, erős lángok csaptak fel előtte, amik ellen még az azbesztruha is kevésnek bizonyult. Az erős tűz megakadályozta az átkelésüket. A tűzoltó, pedig, nem tudta, hogy mit tegyen; ám a hite nem hagyta el a férfit. Így, Isten gondviselésében bízva, át akart rohanni a lángoszlopon; amikor az, hirtelen kéké változott. Ezek az átalakult színű lángok, egyátalán nem égettek; így a férfi és a gyermek útja szabaddá válhatott, egészen az ajtóig.

A kintiek meglepődve tapasztalták, hogy a tűzoltó és a gyermek, szinte, sértetlenül megmenekült. A férfi, beszámolójának azonban nem hittek a társai. Ám, amikor másnap, a teljesen eloltott ház romjaihoz visszamentek. És vizsgálódni kezdtek a folyosón, ahol a férfi, a kék lángokat vélte látni; ott, a megszenesedett falon, egy ép felületet vettek észre. Aminek a körvonala egy emberalakot rajzolt ki; ám ennek a formának a hátához, két szárnyszerű kontúr is csatlakozott. A többiek nem akartak hinni a szemüknek; ám véletlenről, vagy tévedésről szó sem lehetett. Tényleg, egy angyal mentette meg a társukat és a gyermeket; jelenlétére még mindig ott volt a bizonyíték a falon.

 

 

Ez a történet is azt bizonyítja, hogy angyalok léteznek. Védenek bennünket, csupán hinni kell bennük. Ám, ne feledjük! Az angyalok segítő szellemlények. Imádkozni lehet hozzájuk; de imádni őket, sosem szabad!

 

 

 

 

 

 

Komolyabb bibliai elemzést a nefilimekről és a démonokról:
 

 

 

 

A novelláim, ami ehhez a lényekhez kapcsolódnak: Jajj, ne!      Tündér a tengerből -  valamint A vadon angyala

A kisregényem: Egy új élet

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Angyalok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

domi_baba50@hotmail.com

(varga adrienn, 2010.09.03 19:49)

ijjajjj szome!!!!!