Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sorozatgyilkos

 

Feketeruhás, komor emberek,

Temetésen keseregnek;

Egy férje, egy apát siratnak.

Miközben, egyikük ráborul a sírhantra.

Neki már nem gyűrődik kendő a kezében.

Összetört a szíve, meghalt keservébe.

 

 

Itt vagyok és mereven nézem,

Mily művet hajtottam végre.

 

 

Kórházi betegágyán,

Öreg test kesereg magányán.

Ám lélegzete, szíve lassul,

Szemében az életerő lanyhul.

Megérinti egy szellő, és vége.

A végzet, most jött el érte.

 

 

Itt vagyok és mereven nézem,

Mily művet hajtottam végre.

 

 

Felnőttek sakkoznak a parkban,

Amíg az egyik, tudata mattot kap.

A védtelen személy oldalra dől.

A bástya kibicsaklik a kezéből.

"Az agyvérzés ebben a korban is megesik."

Mondják a tudatlan ismerősei.

 

 

Itt vagyok és mereven nézem,

Mily művet hajtottam végre.

 

 

Sorozatos robbantás,

Késeléses gyilkosság,

Nem válogatok, érzéketlenül kivégzem;

Legyen az idős, ifjú vagy gyerek.

Sosem büntethethet meg a törvény keze.

A Halállal nem packázhat senki sem.

 

 

Itt vagyok és mereven nézem,

Mily művet hajtok épp végre…