Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 bevezetés: A sárkányok mítoszába

 

 

 

 Kép

 

 

 A sárkányok egyéb megnevezései: pikkelyes, szárnyas hüllő (szárnyas gyík), halhatatlan gyík, sárkánykígyó, óriáshüllő, vagy nagy ritkán drako (a görög „sárkány” szószerinti átvett alakja).

Tágabb értelmezésekben: komodói sárkány (Ez a valóságban is élő varánusz faj.), baziliszkusz, leviatán, „óriásgyík” (Ez a dinoszaurusz szó szerinti jelentése is.), vagy a megtestesült Gonosz (a Sátán jelképe).

 

 

 

 

 

 

 

A sárkányok eredete

 

Mivel a leggyakoribb sárkánylegendák eredete az egykori dinoszaurusz lelőhelyekről származnak (ez főként Kínában figyelhető meg); méltán tekinthetjük az „óriásgyíkokat” a sárkánymondák „őseinek”. Ám, ez csak az egyik hivatalos eredetteória. A tengeri kígyó is nagyon hasonlíthat egy sárkányra; főleg, ha a mozgását nézzük. Ennek a vízben úszó állatnak a mozdulatai szinte megegyeznek a keleti (szárny nélküli) mitológiai sárkányok, levegőben úszómozgással repülő alakjaira.

 

 

A sárkánymesék pontos eredetét nagyon nehéz (még nagyvonalakban is) behatárolni. Még azt sem tudjuk biztosan megmondani, hogy mely történetek voltak az első sárkánylegendák. Lehet, hogy csupán néhány csont és egy nagy adag képzelet „szülte meg” e mitikus fajt; de az is előfordulhatott, hogy valós események ihlették e szörnymítoszokat; amelyekben a köznép félelme változtatta egy-egy szokatlan formájú hüllőt sárkányokká.

 

 

Így volt ez egy késő reneszánsz kori (nem túl hiteles) írásban is; melyben említést tettek egy hatalmas sárkányról, amely embereket pusztított el. Mígnem egy bátor vitéz lovag, elhatározta, hogy felkutatja és elpusztítja a szörnyeteget. A hős meg is találta a bestia rejtekhelyét; ami előtt a lény éppen a napon sütkérezett. A szörnyeteg érzékelte a lovagot mégsem támadta meg. Ennek viszont csakis az volt a magyarázata, hogy amikor ránézett a közeledő lovagra, a lény észrevette a saját „rút pofájának” a tükörképét a vitéz fénylő páncélján. A látványtól a szörnyeteg azonnal lemerevedett, méghozzá úgy, hogy nem bírt megmozdulni; így a lovag könnyedén ledöfhette őt a lándzsájával.

 

 

A történetről később kiderítették, hogy a „hatalmas sárkány” valószínűleg egy kifejlett anakonda lehetett; mivel ezeknek a lényeknek tekintélyes a hossza (10 m körüli), valamint elég erős ahhoz, hogy rátámadhasson az emberekre. Amúgy, maga az állat hidegvérű, tehát nem nagyon mozog addig, amíg a Nap fel nem melegíti a testét. (Tehát a legendabeli lény, valójában nem is a tükörképétől ijedhetett meg.) Az anakonda hazája az Amazonasz őserdeje; de mivel az akkori ember még nemigen hallott az Újvilág (Amerika) csodáiról, ezt a lényt sem ismerhette. Így könnyen alakulhatott ki az emberevő szörnyeteg legendája. Azt csupán találgatni lehet, hogy miként került Európába a „sárkány”; de valószínűsíthető, hogy egy vándor-mutatványostól szökhetett meg. Mivel akkoriban gyakori volt az egzotikus állatok mutogatása a köznépnek és a nemeseknek egyaránt.

 

 

Mivel a középkori Európában nem voltak jelentős (őshüllő) lelőhelyek, a sárkányok legendái főképp a keletebbre utazó kereskedők juttatták el hozzánk. De, valószínűsíthető, hogy az első sárkánytörténeteket már az ókori dörögök is ismerték, és onnan terjedt el a nyugati kultúrába. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint magának a „drako” szónak az elterjedése. A görög drako – Amit a latin és némi változtatással más nyelvek is átvettek. -, sárkányt (kígyót) jelent; az ógörögben viszont „őrző” (őriző) volt. És, hogy mit őrzött egy „sárkány”? Kezdetben a túlvilág határát; ezek a mondabeli lények akadályozták meg, hogy az élő emberek átjussanak a halottakhoz. (Ez a szerep néhány orosz mondában ma is megmaradt.) Majd ez a „munka” a későbbiekben némiképp megváltozott; és a sárkányok egy idő után már kincseket és aranyakat kezdtek el óvni. Ez a „kincset őrző, gonosz sárkány” legenda terjedt el később a legtöbb nyugati kultúrában.

 

 

 

 

 

Mely vízi lények nem tekinthetők a szó szoros értelemben vett „sárkányoknak”?

Sokfajta sárkány létezik; és rengeteg szörnyet neveztek el a középkorban „sárkánynak”. Lényegében minden nagyobb szörnyeteg annak számított, ami hüllőszerű volt, vagy a vízhez kötődött. Közös tulajdonságuk volt még a „gonosz” természet is, azaz felfalták a háziállataikat, szüzeket hurcoltak el és embereket öltek meg. Talán ezért azonosították egy idő után a bibliai „Gonosz”-szal (azaz a Sátánnal); pedig lehet, hogy ezek a szörnyek nem is hasonlítottak a hagyományos értelemben vett sárkányokra. A „sárkány” elnevezést a középkori ember, előszeretettel osztogatta, a nagyobb vízi lényre is.

Így vált azzá a leviatán (a Biblia is megemlíti), amelyet gyakran hatalmas tengeri kígyónak ábrázoltak. Ellenben léteztek másfajta alakjai is, mint például az óriáspolip. Ezt a lény viszont már krakennek tekinthetjük.

A kraken: a viking korból megmaradt, legendás tengeri szörny, aminek az alakja óriás polip (néha tintahal) volt. Aki hajókat volt képes lehúzni egybe a tenger alá. A legenda szerint előszeretettel támadta meg a halászhajókat, és mivel zöld szemei voltak, a norvég (a vikingek leszármazottai) halászok, még ma is undorodnak mindennemű zöld színtől.

Hydra (ejtsd: hidra vagy hüdra): görög eredetű, több fejű hatalmas vízi lény, mely a középkori hiedelemvilágban is megmaradt. Félelmetességét az jelentette, hogy ennek a lények több feje volt és, amint levágták az egyiket, a csonkból azonnal kettő nőt ki. (Herkules úgy győzte le ezt a lényt, hogy a félbevágott nyak sebét égő fáklyával megperzselte; így a fej nem tudott ismét kinőni. Fej nélkül, pedig a szörnyeteg elpusztult.) A hydrákat nem tekinthetjük valódi sárkánynak, viszont ennek a lények a „sokfejű” tulajdonságát a középkorban „átruházták” a mitikus hüllőkre is. Így keletkezhettek 3, 7, 9, sőt 12 fejű sárkányok is; mely a mi mesevilágunkban is beépült. S bár ezeknek a lényeknek a feje nem nő ki azonnal, de addig nem lehetett megölni őket, amíg az összes fejét le nem vágták.

 

A baziliszkusz: Ez a lény már átmenetet képezhet a sárkányok felé, mivel félig már hüllő alakú mitikus lény. Ez a szörnyeteg – a hagyomány szerint - egy olyan puhahéjú tojásból kelt ki, amelyet egy kakas rakott és egy kígyó rontott meg. Az ebből kikelő baziliszkusz félig kakas, félig kígyó jelleggel bírt. A legenda szerint a pillantása halálos volt; ugyanis aki belenézett a szemébe, azonnal szörnyethalt. Éppen ezért a baziliszkuszok ellen harcoló lovagok mindig vittek magukkal valamilyen tükröződő felületet, hogy az állat pillantása magát bénítsa le. Ám a tükörképtők a szörnyeteg még nem halt meg, ezért a lovagnak kellett rámérnie a végső döfést.

 

 

 

 

A sárkányok általános jellemzői:

- Érzékszerveik: Kevés olyan lény van a világon, mely szembeszegülhet egy sárkány  kifinomult látásával vagy hallásával. Ezenfelül a szaglásuk is kiváló. A tapintása a rossz, mivel testét borító, vastag pikkelypajzsa megakadályozza a bőrérzékelésben.(Emberi alakban - természetesen - ezek a tulajdonságok változhatnak.)

- Bőrük és testfelépítésük: mivel a sárkányok hüllők, elsősorban pikkelyeik vannak. Ezeknek az alakja és a színe változhat. Ám léteznek olyan fajták is, amiket szőr boríthat. Ez elsősorban hosszú sörényként nyilvánulhat meg. Viszont az is előfordulhat, hogy a test nagy részét szőrzet, esetleg toll fedi, és csupán egy kis részén találhatók pikkelyek. A szárnyuk (ha van) általában hártyás, de boríthatja őket pikkely vagy toll is. Az izomzatuk erőteljes; szükségük is van rá, hiszen kell a repüléshez. Végtagjaik száma általában négy (ezek mancsokban végződnek); de lehetnek két lábbal és karokkal rendelkezők, sőt létezhetnek végtagnélküliek is.

- Ruha: sárkányalakjukban nem viselnek; viszont ha emberré vállnak, akkor szükségük van rá. Ez esetben vagy felhalmoznak néhány ruhadarabot a kincseik mellett, vagy a mágia segítségével magukra varázsolnak.

- Táplálkozásuk: Elsősorban ragadozók, de akadhatnak közöttük növényevők is. Hegyes fogaikkal könnyedén szétrághatják a hús és a csontokat. Ezenfelül erős karmaiknak, valamint ügyes repülő képességének hála, könnyedén zsákmányul ejthetik a nagyobb testű állatokat is. Emberre nem nagyon vadásznak, inkább csak önvédelemből végeznek velük. Bár a hiedelem úgy tartja, hogy szeretik a szűz lányok húsát.

- Szaporodásuk: Az utódKépok tojásokból kelnek ki. Akár több évig (netán évtizedekig) fejlődhet egy kis sárkány a tojásban. Amikor viszont kikelnek eléggé fejlettek. Ennek ellenére a sárkányok nagyon gondoskodók a kicsinyeikkel szemben.

- Életvitelük: egy sárkány sok évszázadot is megérhet, bár egyes legendák szerint halhatatlanok. Általában magányosan élnek barlangüregeikben, bár ez fajonként változó lehet. Mindenesetre szeretnek aludni, egy-egy nagyobb lakoma után akár hetekig is eldurmolhatnak. Arról nem is beszélve, hogy ha varázslatot bocsájtanak magukra, akkor évekig (évszázadokig) alhatnak egyhuzamban. És ez idő alatt nem öregednek.

 

 

 

 

Néhány híres sárkánylegenda

 

Siegfried és a sárkány

Fafnir (egyes legendákban Fafner) nevezetű sárkány, a Niebelungok hatalmas kincsét őrizte. Ez a kincs arról volt híres, hogy nagyon nagy vagyont képviselt és rettentő értékes volt, mivel néhány ékszert maguk a törpék kovácsoltak. Ám ezt a kincset a sárkány vadul őrizte, és aki bemerészkedett a barlangjába, azt kegyetlenül megölte és felfalta.

Maga Fafnir nem született igazi sárkánynak; ő egy varázsos lény (egyes teóriák szerint óriás) volt, aki bármilyen alakot fel tudott ölteni. Ő, a sárkány alakot választotta, hogy távol tartson mindenkit, aki a kincsére pályázott. A későbbiekben már nem tudta visszavenni az eredeti alakját, (de talán nem is akarta), mindenesetre továbbra is szárnyas gyík maradt.

Elvakultan védte a kincsét, melyhez oly sok rokona és halandó vére tapadt már, és melyet hajdan megátkoztak; de ez Fafnirt nem érdekelte. Kapzsin védte az aranyakat mindaddig, amíg egy Siegfried nevű hős be nem tévedt a barlangjába.

Hosszas csatározások után, végül Siegfried megölte a sárkányt. Majd levette a ruháit, és megfürdött a szörnyeteg kifolyt vérében. Tudta, hogy ahol a bőre érintkezik a sárkány vérével ott sebezhetetlenné válik. Sem kard sem nyíl nem árthat neki többé. Ám a fürdés közben egy juharfalevél Siegfried vállára esett, így tette őt egy ponton sebezhetővé; amit a férfi csak később vett észre. Ezt a titkát egy nap elmondta a feleségének is. Ám a tudatlan asszony - akaratán kívül - elárulta férje sebezhetőségét az ellenségeinek, akik kaptak az alkalmon, és orvul egy lándzsát hajítottak Siegfried védtelen vállába; szörnyű halált okozva ezzel a hősnek. 

 

 

Sárkányölő Szent György

Talán ez a legenda a leghíresebb. Szent György egy lovag volt, akit egy uralkodó hívott az országába, hogy segítséget kérjen tőle. A király gondja, ugyanis az volt, hogy egy sárkány fészkelte be magát a birodalmába, és a bestia bizonyos időközönként egy-egy szüzet követelt magának; különben rátámadt volna a helyi falvakra. Az uralkodó kétségbe volt esve, ugyanis egy idő után, birodalmában, már elfogytak a feláldozható hajadonok; csupán csak a király lánya volt hátra.

A szüzet már ki is kötötték a sárkánynak, ám Szent György a segítségére sietett; és megölte lándzsájával a bestiát. Egyszerre mentve meg ezzel az uralkodóházat és a birodalmat is.

 

 

Beowulf halála

Beowulf egy híres és hősies gaut király volt. Uralkodásának ötvenedik évében, viszont egy sárkánnyal volt kénytelen megvívni. A legenda úgy tartotta, hogy a sárkány évszázadok óta békésen aludt, amíg néhány kapzsiságtól vezérelt paraszt fel nem ébresztette a szörnyeteget az által, hogy loptak a kincséből. Erre a hüllő éktelen haragra gerjedt, és fosztogatni kezdte a falvakat. Minden halandót megölt, valamint minden házat lerombolt.

Beowulf és harcostársa Wiglaf végül hosszas csatározás után megölték a bestiát. Csakhogy a sárkány, mielőtt kimúlt volna; életveszélyesen megsebesítette az uralkodót a nyakán, így okozva ezzel a halálát.

 

 

 

 

Sárkányfajták

Kép A legegyszerűbb megkülönböztetés azonban az volt, hogy vannak: a keleti és a nyugati sárkányok. Míg keleten ezek a hüllők lehettek barátságosak és ellenségesek; addig nyugaton kivétel nélkül gonosznak számítottak ezek a lények. (Csak középkori értelmezésben nézve.)

A nyugati sárkányok általában pikkelyesek és nincsenek sörényük. A végtagjaik száma általában négy, amikhez szárnyak is kapcsolódnak.

A keleti sárkányoknak általában hosszú bajsza van. Hiányoznak a szárnyaik, lábaik aprók, vagy nincsenek. És hosszú sörény fut végig rajtuk.

 

 

Fantasy-beli sárkányfajták:

A modern fantasy-ban már számtalan sárkány létezik. Azt is mondhatnánk, hogy ahány novellát vagy regény olvasunk, abban mindig különbözőképpen szereplő sárkánnyal találkozhatunk.

Így létezhetnek:

- Tündér- vagy pillangósárkány: kicsi, alig nagyobb egy lepkénél és nektárral táplálkozik. Pikkelyei a szivárvány összes színében pompázhatnak.

- Sárkányatyák: a hagyomány szerint a kínai császári házak alapító ősei. Ezek a lények már mágiát birtokoltak és emberi alakot ölthetnek. (Gyakran azonosítják őket az aranysárkányokkal.)

- Hó- (vagy jég) sárkány: fehér a színe. Csak a havas hegytetőkön, vagy az örök hó birodalmában élhet. Ezek a lények kék színű „tüzet” fújnak, ami nem éget, hanem fagyaszt.

- Csontvázsárkány: az ő természete a leggonoszabb. Szinte lehetetlenség megölni; mivel már egy eleve halott sárkányból teremtették meg mágia segítségével.

- Szerencse sárkány: eredetileg csak keleten élt; gyöngyszerűen csillogó, általában fehér, kígyó teste és kutyaszerű feje van. Ez viszont nem zárja ki, hogy ne lennének lábai is. Általában a felhők között száll, és aki megpillant egy ilyen sárkányt, nagy szerencse éri aznap. (Bármelyik sárkányok hozhat szerencsét, de a szerencsesárkány adja az igazán nagyot.) Aki ismeri a német eredetű: A végtelen történet - című könyvet az tudja, hogy a Fuhur (A megfilmesített változatban Falkor volt a neve.) nevű szerencsesárkány az európai modern mesékben is létezhet.

 

 

Ezen felül léteznek sárkánycsoportok az „elemük” szerint:

- Tűz: ezek a sárkányok nem kötődnek a vízhez. Ők aktív vulkánokban élnek és igénylik a meleget. A szó szoros értelmében hamar „feltüzelik” magukat, ha megzavarják őket.

- Víz: Nem tudnak elszakadni a víztől, mivel elméletileg csak akkor képesek használni a varázserejüket, ha nedvesek a pikkelyeik. Általában békés természetűek, de ha felmérgesednek, rettentő veszélyesek tudnak lenni. Még akár árvizet is okozhatnak. Mivel a viharokban is gyakran megjelennek; néha összemosódott az alakjuk a légsárkányokéval. (Ez főleg keleten igaz, ahol nincsen „levegő” elem.)

- Lég (vagy levegő): Egyes elméletek szerint láthatatlanok, csupán a hangjuk árulhatja el a kilétüket. Megint mások szerint, ők lehetnek a „viharsárkányok”, akik a semmiből, pillanatok alatt szörnyű viharokat kavarhatnak, mivel rettentő szeszélyes a természetük.

- Föld (vagy kő): Elsősorban az erdők sárkányai, akik – még sárkány mércével mérve is - nagyon sokáig élhetnek (bár ez inkább a kősárkányokra igaz). Ügyesen alkalmazkodtak a környezetükhöz. Ezért többfajta változatuk is lehet: barna, szürke esetleg zöld árnyalataiban tündökölhetnek a pikkelyeik. Nem nagyon szeretnek repülni; sőt létezhet olyan egyed is, ami már elveszítette a szárnyait.

 

Fémsárkányok:

- Arany: Őket tekinthetjük a „királyi” sárkányok, akik jól ismerik a mágiát. Gyakran belőlük lettek a „sárkányatyák”, vagyis az uralkodó házak alapító tagjai. A keleti kultúrában, ha megjelent egy ember előtt egy aranysárkány, az a halandó a közeljövőben hatalmas gazdagságra tehetett szert.

- Ezüst: Nekik nincs nagy kultuszuk. Inkább úgy mondhatjuk, hogy ha az arany sárkányok a „királyok”, akkor ők a „főnemesek”. Ezek a lények is ismerik az mágiát és könnyedén ölthetnek emberi alakot, de nincs akkora tudásuk, mint az előző csoportnak.

- Bronz: Ők már inkább a modern fantasy szüleményei. Sötétebb a színűk és nem olyan fényesek a pikkelyei, mint az aranysárkányoknak. Kevesebb varázsigét ismernek. Őket inkább „polgároknak” tekinthetjük a sárkányok világában.

- Az egyszerűbb fémsárkányok, azaz más néven metál (néha vas, vagy acélnak is szokták nevezni) sárkányoknak minimális a mágiája; viszont kemények a pikkelyeik és meglehetősen szívósak. Ezenfelül, rettentő hamar felingerelhetők.

 

Színük szerint lehetnek:

- Fehér: Általában a hó sárkánnyal, vagy más néven jég sárkánnyal azonosítják.

- Sárga: Általában az aranysárkánnyal azonosítják.

- Szürke: Általában a fém sárkánnyal, vagy más néven metál (esetleg ezüst) sárkánnyal azonosítják.

- Fekete: Egyesek szerint ő a „halálsárkány”, és aki meglátja, az hamarosan jobblétre szenderül. Ezen felül magának a lénynek természete meglehetősen alattomos.

- Kék: Őket a víz sárkánnyal azonosítják.

- Vörös: Ők a tűzsárkányok megfelelői.

- Zöld: Néha földsárkánynak is nevezhetik. Ám az bizonyos, hogy ők a legegyszerűbb sárkányok. Nem képesek a mágiára, de még beszélni sem tudnak.

 

 

 

A „sárkányfattyak”és a sárkányleszármazottak:

- A sárkányfattyak: egyes fantasy legendák szerint, elátkozott sárkánytojásból kikelt lények. Jóval kisebbek, mint a tisztavérű sárkányok. Testfelépítésükben is inkább egy jól megtermett emberharcosra hasonlítanak; ennek ellenére hordozzák a szüleik tulajdonságait is, mint: a pikkelyes bőr, a szárnyak, vagy a farok. Ezen felül megkülönbözethető a fajtájuk is (arany, ezüst, bronz… stb.). Kevesebb a mágiájuk, mint a valódi sárkányoknak, de igazi harcos a természetük.

- Sárkányleszármazottak: Mivel a legendák úgy tartják, hogy a halhatatlan hüllők képesek felvenni a halandók alakját; elképzelhető, hogy e két fajnak gyermekeik is szülessenek. A keleti hagyományok szerint, ők voltak a kínai császárok uralkodó házak alapítói. A sárkányok gyermekik emberek lettek ugyan, de erősebbek és bölcsebbek voltak, mint egy átlagos halandó.

A modernebb fantasy-ban, már elterjedt az a nézet, hogy a sárkány-ember leszármazottak is képesek bizonyos fokig szárnyas gyíkká válni, mivel birtokolják hüllőősük mágiáját. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a teljes sárkányalakjukat felvegyék; vagy csak nagyon rövid ideig képesek megtartani azt. Minél kevesebb az utódokban a sárkányvér, annál inkább elveszítik a képességet a hüllővé válásra. Míg a végén valóban egyszerű emberek maradnak.

 

 

 

 

Kép De nehogy az higgyük, hogy csak a fantasyban léteznek sárkányok. A sci-fi is előszeretettel "kelti őket" életre ismét, hogy sűrűn lakott városokban tomboljanak, valamit az ellene kirendelt katonaság modern fegyvereivel vegye fel a versenyt tűzokádó képessége, és sebezhetetlen teste. Így a sárkányok a ma is a világunk részei maradtak a filmek által.

 

 

 

 

 

 

Misztikus lények, melyeknek az alakja folyton változó. Nem lehet eldönteni róluk: Hogy jók-e vagy éppen gonoszok? Hogy félelmetesek-e vagy szelíd óriások? Segítik-e az embereket vagy éppen felfalnak minket? Hogy milyen mágiát birtokolhatnak? Hogy miért léteznek egyáltalán a mítoszok világában? – Alakjuk megfoghatatlan mégis ámulatba ejtő. És bármilyen kultúrában is nézzük ezeket a lényeket, mindenhol más és más a szerepük, a kinézetük, valamint a viselkedésük. De két dolog biztos velük kapcsolatban; a sárkányok - mint mítosz alakok - varázslatosak és halhatatlan mondabeli alakok.

 

 

 

 

Sárkányokról egy kicsit bővebben:

 
 
 
 
 

A novellám, ami a sárkányhoz kötődik: Minden lovag rémálma

 

A kisregényem, amiben sárkány is szerepel: Az amazon és a félelf I.-VIII.

 

 

A mappában található képek előnézete Sárkányok